A Mátyás templom a magyar ember számára nem csupán egyházi épület vagy műemlék, hanem szimbólum. Jelképe ezeréves történelmünknek, hitünknek, kultúránknak. Az ősi falai között 1999. szeptember 16-án délután háromkor több száz feltaláló és családtagjaik, egy díszes zászló és arany csillogású ikonkép várja Ladocsi Gáspár vezérőrnagy tábori püspököt és kíséretét.

A tudósítás különösen annak szól, aki nem volt jelen az eseményen.

A nagy ajándék

(Írta Vedres András 1999-ben)

A Mátyás templom szentélyében ülök, a MAFE elöljárókkal, külföldi vendégeinkkel, hozzátartozóinkkal. Megilletődve nézem a reám boruló gótikus falakat. Közben a templom zsúfolásig megtelik, szemem könnybe lábad a sok ismerős arc láttán, hát te is eljöttél barátom - hunyorgok az ismerős arcokra nagyokat nyelve.

Csengetés, majd az orgona hangja felbúg, megrezegteti a gyertyák lángját.

Bevonul Ladocsi Gáspár püspök atya és kísérete.

Felállunk. Fiatal, állapítom meg.

Lassan elfoglalja a helyét, a teljes püspöki dísz hangsúlyozza szerepét, az Istent hozni szívünkhöz.

Szeretem a külsőségeket. Elképzelem a hosszú, hosszú sort e püspöktől vissza, vissza, kétezer éven át az apostolokig, Krisztusig. A sorban a mártír Apor Vilmos, aki testével védte a magyar asszonyokat 1945-ben a vad katonáktól, a sziklaszilárd Mindszenty József, a tudós Pázmány Péter, a vitéz Kapisztrán János és Gellért püspök, első királyunk koronázó tanítója, szellemóriások, vértanuk, szentek.

Zavartan feleszmélek, én következem a felolvasásra:

Olvasmány Sirák fia könyvéből, hallom hangom visszhangozni a gótikus falak között.

Várok, míg fülemben újra a csend surrog, és belekezdek:

"Az embert is földből teremtette, az Úr.

s azt akarja, hogy oda újra visszatérjen.

Pontosan kimérte napjainak számát, megszabta idejét,

s a földön minden lény urává tette.

Felruházta őket saját erejével,

saját képmására teremtette őket.

Minden élő előtt félelmessé tette,

az állatok s madarak urává rendelte.

Ő alkotta száját, nyelvét, szemét, fülét

s hogy gondolkodjék, szívet adott neki.

Eltöltötte őket érteni tudással,

s megmutatta nekik, mi a jó, mi a rossz.

Saját maga szemét helyezte szívükbe,

hogy feltárja nekik művei nagyságát.

Azért, hogy szent nevét magasztalják,

és tovább hirdessék művei nagyságát.

Megajándékozta őket bölcsességgel,

s birtokukba adta az élet törvényét.

Megegyezett velük örök szövetségben,

s kinyilatkoztatta nekik döntéseit.

Látták szemükkel fényes dicsőségét,

s hallották fülükkel hatalmas hangját.

"Kerüljetek - így szólt - minden gonoszságot,"

és rendet teremtett ember s ember között."

Gyorsan vissza a helyemre, és súgom: Te jössz Aranka.

Eredetileg a szentleckét János olvasta volna. Képzelem, most Ő, a Duna közepén, a csonka Esztergomi híd pillérnél azon idegeskedik, hogyan fog ide érni, miközben a Miniszterelnök a szlovák kollégájával parolázik és nyújtogatja azt a zöld dossziét, amit aláíráskor szoktak egymásnak átadni, amikor a másikét is el kéne kapni. Mi van, ha beejti a Dunába a dossziét, akkor János kap utána, jaj de akkor elkésik tőlünk. Nem, az nem létezik, Viktor megígérte neki, hogy az üzenetével minden körülmények között időben a Várban lesz, majd szirénáznak egész úton, motorcsónakot, helikoptert kérnek a Pintértől...

Szent lecke, Pál apostolnak a Korintusi hívekhez írott első leveléből - hallom Aranka hangját.

„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,

ha szeretet nincs bennem,

csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.

Lehet prófétáló tehetségem,

ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,

hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,

ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,

odaadhatom a testemet is égőáldozatul,

ha szeretet nincs bennem,

mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.

Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,

nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak,

örömét az igazság győzelmében leli.

Mindent eltűr, mindent elhisz,

mindent remél, mindent elvisel.

S a szeretet nem szűnik meg soha”.

Mindig meghat ez a szentírási részlet, és lopva nejemre nézek. Igen, Ő ilyen, szeretet, az Isten adománya.

Felállunk, Jézus szavai következnek, Máté evangéliuma szerint.

„Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.”

A Püspök érces hangja elül.

Gondolkodom az összefüggéseken, magunkat, a feltalálókat keresem az Isten igéjében.

Fényes az összefüggés. Isten a teremtőképességet is nekünk adta. Mi feltalálók ezt használjuk, hiszen soha sehol nem létezett dolgokat hozunk létre, teremtünk, és mindez semmit se ér szeretet nélkül. Mert a találmánnyal ártani is lehet, másoknak, a természetnek. Tényleg, az ólmozott benzin feltalálója szerette az útszéli virágokat, a kisgyerekeket, gondolt arra, hogy ártani fog nekik?

Egyre több a megoldandó probléma a világban, nincs elég élelem, energia, jó egészség. A szeretet azt diktálja teremteni, feltalálni kell. Igen ám, sok az akadály, nincs elég pénz, akarat, támogatás... Krisztus mondta a megoldást: "Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek." Persze Ő nem az OMFB-re vagy a Minisztériumra értette, az Úr az, aki mindent megad az állhatatos kérőnek.

Most itt újból kimegyek a pulpitushoz, a hívek könyörgéseit mondom:

* Add Urunk, hogy felismerjük a megoldandó problémákat, különösen azokat, amelyek szükségben lévő embertársaink gondjai.

* Szentlélek Úristen szítsd fel bennünk az alkotóerőt, hogy képesek legyünk újabb és újabb megoldásokat kidolgozni a világban felvetődő problémákra.

* Segíts minket abban megváltó Krisztus, hogy mindenkor a szeretet vezéreljen bennünket az alkotásnál, hogy találmányaink ne ártsanak embertársainknak és környezetünknek.

* Adj Szentlélek Úristen segítséget mindazoknak, akik a találmányok szabadalmi oltalmazásában fáradoznak.

* Mennyei Atyánk, növeld a feltalálók támogatóinak erejét, és adj jó egészséget minden jótevőnknek, különösen a zászlónk adományozójának, és a Szent Jeromos ikon készítőjének.

Kérünk Téged hallgass meg minket, szól sok száz ajakról ütemesen a válasz.

Majd a szentmise legtitkosabb és legmagasztosabb pillanatait élem át. Az Isten eljött közénk.

Az áldozás után oldódik ez az élmény.

A tömjén illata kúszik felém. Egy pillanatra lehunyom szemem. S előttem, ahogy Szöllősy Jánossal törökülésben kuporgunk Damaszkuszban a nagymecset végtelen szőnyegén hallgatva szír barátaink halk mormolását, Allahhoz imádkoznak. Megható a sok hajlongó férfi látványa, a töretlen hit ereje sugárzik belőlük. Zsibbadunk a szokatlan testhelyzettől, eldőlünk a szőnyegen. Mások is így tesznek, majd szapora szuszogás jelzi az alvókat. Végtelen nyugalom árad szét, az Isten közelsége...Ott lábszagot éreztem, hisz mindenki cipő nélkül volt, igen, csak az volt a különbség.

Rápillantok az aranyló Szent Jeromos ikonra. Sok bámulatos képet láttam már világszerte múzeumokban, templomokban, vannak kedvenceim, de ez a mienk, egy hagyomány kezdete, a mi patrónusunk. És ez is csodákra lesz képes, úgy, mint a Bakócz kápolnában lévő Szűzanya kép, vagy a többi, ha tisztelet, hit és hagyomány fogja övezni, hosszú, hosszú időn keresztül.

Kürtökön diadalmasan szól a zene, a Püspök megáldja az ikont és a zászlónkat. Látom, amint a szenteltvíz gyöngyként pereg végig az aranyon, a zászló selymén. Csend lett, a gyertyák megsercennek. Nézem a zászlónk feliratát: ALKOTÁS SZERETET. Igen, így a két fogalom együtt a mi filozófiánk, ami a jó megoldások nyitja, az igaz környezetvédelem.

A Püspök újra teljes díszben áll előttünk, eszmélek fel, és figyelem szavait.

"Jó már nektek, van már zászlótok, ami alá gyülekezhettek, felemelhetitek, ha elcsüggedtetek. Jó nektek, mert választottatok égi pártfogót, akinek kérhetitek közbenjárását a Mennyei segítségért," mondotta a Püspök és főpapi áldását adta az egybegyűltekre.

Barátom, ezután a zászlónk mögött kivonultunk a Mátyás templomból, büszkén, a térre, a Hilton előtt át a díszterembe.

Te, nem voltál közöttünk. Talán, azért, mert aznapra más elfoglaltságod akadt. Lehet, hogy azért, mert helyteleníted azt, ha egy nem vallási társaság templomba megy, vagy nincs elég istenhit benned. Ne feledd, mi egy ezeréves keresztény ország polgári egyletének tagjai vagyunk, és csak akkor maradunk meg további ezer évig, ha megőrizzük hagyományainkat, népdalainkat, szokásainkat, közöttük a templomi ceremónia formáit is.

És végül a hitről valamit.

Hit nélkül csak a bolond él. Minden percben hiszünk valamiben, hogy majd jő a Főváros villamosa, iható víz folyik a csapból, elhisszük amit az újságok firkálnak, a bemondók beszélnek, a reklámok sulykolnak.... Csak Istenben ne higgyünk, miért?

Csak a hívő tapasztalja meg a hit erejét, ami nagy ajándék.