A hazai feltalálás nagybeteg, bár állapotát jól szépítik a Magyar Feltalálók Egyesületének sikerei. A bajokról, és azok okairól valamint a gyógyításhoz szükséges medicinákról szól e dolgozat, amikor a FIDESZ kapta kézbe az ország kormányrúdját.

Történelmi lecke (a) fiúknak

(Írta Vedres András 1998-ban)

A Föld hagyományos anyagi javai kimerülőben vannak. A szellemi javak viszont minden határ nélkül gyarapíthatók, és anyagi javak forrásaivá tehetők. A következő évszázadokban (információs társadalom) a pénz tulajdonlása lesz a döntő, a szellemi tulajdon válik a meghatározóvá. A szellemi tulajdonos lesz a jövő társadalmának vezető ereje. Erre érdemes tudatosan készülni.

A szellemi javak létrehozóinak sajátos jogait jelenti a szellemi tulajdon. A történelem folyamán több tulajdonforma alakult ki. A szellemi tulajdon a legújabb, csupán ötszáz éves múltja van. A vele kapcsolatos szabályozás, a műszaki területen a szabadalmak (ipari minták, védjegyek, stb.) míg a tudomány, a művészet világában a szerzői jogok. Ezek sorra beépültek az országok jogrendjébe.

A szellemi javak egyik része tisztán közkincs, mint például a tudomány, a nyelv, a népművészet stb., és a másik fele a szellemi tulajdon. Ez utóbbi sajátos tulajdon, mert részben közkincs, például egy irodalmi mű információ tartalma, vagy egy szabadalom leírta műszaki információ egyformán mindenki tulajdona.

Az alkotás tárgya szerint a szellemi tulajdon két csoportra osztható. A műszaki alkotásokkal kapcsolatos az iparjogvédelem, míg a művészeti alkotásokat és alkotóikat a szerzői jog védi.

Az iparjogvédelem elsősorban a találmányok, áru- és szolgáltatási védjegyek, ipari minták oltalmával, és a tisztességtelen verseny megakadályozásával foglalkozik. Nem hagyhatjuk ki azonban a felsorolásból a származási jelzések és eredet megjelölések oltalmát sem.

A találmány olyan új, szakember számára nem nyilvánvaló, iparilag alkalmazható gondolat, amely egy adott műszaki probléma gyakorlati megoldását jelenti. A találmány műszaki alkotás, és mint minden műnek, általában három kiváltó oka van: a szükség, az érdek és az alkotószenvedély.

A feltaláló ennek a gondolatnak a kiagyalója. A feltalálót vagyoni és személyéhez fűződő jogok illetik meg. Ezeket az államok külön törvényekben szavatolják. A feltaláló csak természetes személy lehet.

A szabadalom az állam által kibocsátott okirat. Leírja a találmányt, továbbá jogosultja, a szabadalmas számára biztosítja, hogy a szabadalmazott találmányt csak ő, vagy az általa arra feljogosított személy használhatja. A szabadalom jogosultja lehet maga a feltaláló (független feltaláló), vagy más például annak munkáltatója (szolgálati szabadalom). A jelentős, a technikai haladást meghatározó találmányok rendszerint egy független feltaláló agyában születtek meg.

A szabadalom biztosította jognak térben és időben korlátai vannak csak az azt kiadó állam területén, a fenntartási illeték megfizetésének ideje alatt, de általában maximum húsz évig érvényes. A szabadalom tehát a műszaki információért illeték fejében biztosított monopólium.

A technikai innováció (megújulás, fejlesztés) egy tervezhető folyamat, alapja és hajtóereje a szabadalmaztatott találmány. A szabadalmi jogrend nélkül mindenki csak másolna, nem fogna költséges fejlesztésbe senki sem.

Az innováció általában egy vállalkozás legtitkosabb belügye. Következetes, szigorúan korlátolt, célirányos tevékenység, amelyet a feltalálás (invenció) fékez, és megzavar. A feltalálói tevékenység viszont nem tűri az innováció meghatározott, tervezett korlátjait, a szabadalmi rendszer pedig nem teszi lehetővé a titkosságot. A két ellentétes szemléletet és munkamódszert nem ötvözni, hanem visszacsatoló rendszerben párhuzamosan működtetni érdemes. A találmány innovációt indít, az innováció pedig a megoldandó problémák által újabb és újabb találmányokat igényel.

Évente körülbelül 700.000 szabadalmat adnak meg világszerte. Napjainkban több mint négymillió szabadalom van érvényben a világon.

Az önálló magyar szabadalmi törvényt 1896-ban hoztuk meg, és a szovjet befolyás időszaka alatt is, egyedül a szocialista táborban Magyarországon maradt csorbítatlanul érvényben a szabadalmak terén polgári jogelv és joggyakorlat.

E száz év alatt több mint kétszázezer magyar szabadalmat adtak ki, ebből közel nyolcvanezer a hazai feltalálók alkotása. Érdemes ezt negyedszázados bontásban vizsgálni (1. ábra).

Magyarországon száz év alatt megadott szabadalmak (db)

1. ábra

E grafikon tükrözi történelmünket. Az Első Világháború, a trianoni országcsonkítás csak a külföldiek részére bejegyzett találmányok számában hozott csökkenést, a hazai alkotóerő jelentősen nőtt, amit a kevesebb országlakóstól bejelentett több találmány bizonyít.

A szovjet típusú gazdasági rend első negyedszázada nagymértékű visszaesést eredményezett.

A magyar gazdasági reformok ( 68-as „új mechanizmus”), majd a rendszerváltozás) következtében a hazai feltalálás és a külföldiek szabadalmaztatási kedve ismét fellendült, de összességében még így is alatta marad a két háború közötti "Ganz-Kandó aranykorszaknak".

A magyar feltalálás ötödik negyedszázadát már elkezdtük. Érdemes az indulásunkat külön elemezni.

A gazdasági rend polgári viszonyok felé történő elmozdítása a hazai találmányi aktivitás átrendeződésével járt. A szolgálati bejelentések száma 1985 előtt minden évben meghaladta az egyéni bejelentésekét. Napjainkban viszont több mint kétszeres a magánfeltalálók aktivitása vállalati társaikhoz képest (2. ábra).

Magyar találmányi bejelentés hazaiaktól (db)

2. ábra

Ez a magánszféra megerősödését jelzi, de okozója még az előző gazdasági rendben kiépített egyetemi, kutatóintézeti tevékenység folyamatos leépülése is.

A hazai bejelentések száma, mint ahogy az ábrából kitűnik 1988-tól évről - évre csökken.

Ez a találmányok megszületését kiváltó okokkal magyarázható. A termelés mérséklődése következtében, és az elkülönülésünk („vasfüggöny”) megszűnése miatt a megoldandó problémák száma, lényegesen csökken, mert nincs szükség találmányokra.

A feltalálói tevékenységgel kapcsolatos kedvezményeket eltörölték, így keveseknek áll érdekében a feltalálók rögös útjára lépni.

Az alkotószenvedélyt pedig károsan befolyásolja a korunkra jellemző társadalmi letargia.

A külföldiek Magyarországon igényelt szabadalmainak száma viszont nagymértékben nő (3. ábra). E jelenség oka a külföld piaci aktivitásának fokozódása, és a külföldi beruházások jelentős növekedése. E folyamatokat iparjogvédelmi offenzíva kíséri.

Találmányi bejelentés Magyarországon (db)

3. ábra

Itt szeretnénk felhívni a figyelmet még egy káros jelenségre.

A gazdasági körülmények (a szabadalmasok felszámolása, elszegényedése) a külföldön korábban megszerzett szabadalmaink tömeges méretű megszüntetéséhez vezettek. Az új külföldi bejelentés terheit pedig csak kevés magyar bejelentő tudja viselni. Fentiek a termelés és a kereskedelem területén olyan jelentős mértékű hazai jogvesztést eredményeznek, amely már az ország mozgásterét behatárolja.

A magyar szabadalmi jogrend ötödik negyedszázadában a külföldről érkezett találmányi bejelentések száma túl fogja szárnyalni az első huszonöt év alatt a Monarchia idején elért rekordot, a hazai feltalálói aktivitás viszont ha az állam támogató beavatkozása tovább késik, alig ha éri el a történelmi rekordot.

Az alkotóerő nagyságára egy adott társadalmi-gazdasági környezetben a szabadalmi bejelentések számából vonhatunk le következtetést. E szám az egyetlen biztos objektív adat, amely globális összehasonlítás megtételére is alkalmas, mivel a szabadalmi jogrend napjainkban a világ összes országában érvényes és azonos.

Az összehasonlítások érdekében célszerű figyelembe venni a népesség eltérő számát, ezért az 1. táblázat adatainál ezt figyelembe vettük.

Egymillió országlakosra eső hazai szabadalmi bejelentések száma az 1995 évi ENSZ-WIPO adatok alapján

1 JAPÁN 2810

2 DÉL-KOREA 1481

3 SVÁJC 787

4 SVÉDORSZÁG 771

5 NÉMETORSZÁG 650

6 MONACO 633

7AUSZTRÁLIA 609

8 USA 545

9 FINNORSZÁG 527

10 ANGLIA 450

11 ÚJ-ZÉLAND 443

12 DÁNIA 442

13 AUSZTRIA 322

14 HOLLANDlA 312

15 NORVÉGIA 312

16 IZRAEL 308

17 FRANCIAORSZÁG 295

18 ÍRORSZÁG 264

19 DÉL – AFRlKA 185

20 SZLOVÉNIA 159

21 BELGIUM 149

22 LUXEMBURG 143

23 KANADA 122

24 OROSZORSZÁG 119

25 MAGYARORSZÁG 111

26. UKRAJNA 92

27 IZLAND 87

28 ROMÁNIA 80

29 MONGÓLIA 73

30 LENGYELORSZÁG 71

31 BELARUSZ 63

32 MOLDÁVIA 63

33 KAZAHSZTÁN 61

34 SPANYOLORSZÁG 61

35 CSEHORSZÁG 60

36 LITVÁNIA 56

37 JUGOSZLÁVIA 56

38 HORVÁTORSZÁG 55

39 GRÚZIA 52

40 ÜZBEGISZTÁN 52

41 SZLOVÁKlA 51

42 MACEDÓNIA 50

43 GÖRÖGORSZÁG 46

44 BULGÁRIA 41

45 AZERBAJDZSÁN 32

46 OLASZORSZÁG 29

47 LETTORSZÁG 29

48 BRAZÍLIA 21

49 KÍNA 10

50 KUBA 10

51 ÉSZTORSZÁG 10

52 MALAJZIA 10

53 PORTUGÁLIA 10

54 MEXIKÓ 6

55 TÖRÖKORSZÁG 4

56 KIRGIZISZTÁN 3

57 INDIA 2

58 -118 ORSZÁG 1

1. táblázat

Következzék itt néhány megjegyzés. Japán és Dél-Korea kiugróan magas teljesítménye rácáfol arra a hiedelemre, hogy e két ország csak másolja mások technikai eredményeit. Svájc és Monaco előkelő helyezésénél közre játszik, hogy ezen országokban számos innovatív (kémiai) világcég központja található. Tanulságos Finnország előretörése, amely átfogó, tudatos iparpolitika és támogatási rendszer eredménye.

A hazai hanyatlás, a találmányi bejelentéseink drámai csökkenése azt eredményezte, hogy ebben a versenyben több mint tíz ország megelőzött bennünket, a világ országai között jelenleg a huszonötödikek vagyunk az egymillió lakosra eső hazai szabadalmi bejelentések száma szerinti rangsorban. Ha az 1985 utáni csökkenés nem következik be, a 10-15. helyek egyikén lennénk. Ha támogatást nem kapunk, akkor e versenyben a "futottak még" országok közé kerülünk.

A feltalálás és az innováció a gazdaságban szerves egységet képez. Világszerte ezen a téren is csődöt mondott a liberális gazdaságpolitika.

A feltalálás számára nem bizonyult elegendő támogatásnak a szabadalom biztosította monopólium. A vállalat-óriások innovációjához és tőkéjéhez igazított rendszer megfojtja a független feltalálót, akitől az újat, a meglepőt várhatjuk, mert képtelen egyedül viselni a szabadalmaztatás, majd a megvalósítás, a piachoz jutás terheit. Mindezek következtében az, aki képes műszaki alkotások létrehozására, ha van találmánya, akkor titokban tartja, vagy inkább más tevékenységet végez.

A feltalálás és az innováció kapcsolatrendszerét egy ábrán mutatjuk be.

A feltaláló a tehetsége, tudása és tapasztalata felhasználásával külső szükség, vagy belső alkotói kényszer késztetésére műszaki alkotást hoz létre, amely szellemi tulajdonná alakítás (szabadalom, know how) után értékesíthető. E folyamat támogatást igényel (1., 2., 3. és 4. támogatás). A találmányok, az új termékek számára a piac megszerzése igen költséges, és nagy tapasztalatot, szakértelmet követel. A világ országaiban ezt különböző társaságok és szervezetek állami segítséggel végzik (Franciaország: ANVAR, Ausztria: OEPV Alapítvány, Németország: Fraunhoffer Intézet, USA: Kiválóak Klubja láncolat, stb.).

A megvalósítás, egy vállalkozás innovációja, legtöbbször nem fedezi a ráfordításokat, ezért szintén támogatást (5. támogatás) igényel. Ez utóbbi, ha olyan, mint az 1945-ig érvényben lévő adókedvezményünk volt, kedvező hatása a feltaláláson is érezhető, mint a múltban az úgynevezett "Ganz-Kandó aranykorszak" már bizonyította.

A támogatások fedezete az új termékek, eljárások és szolgáltatások létrehozásakor illetve értékesítésekor beszedett adó, és a szabadalmakkal kapcsolatosan fizetett illetékek. Ez utóbbi évente közel kettőmilliárd forint bevételt jelent hazánkban a Magyar Szabadalmi Hivatalnál, a nagy számú külföldi bejelentés következtében.

Két állami forrás támogatja ma a hazai feltalálást. A Gazdaságfejlesztési Célelőirányzat főleg a külföldi kollektív piacszerző akcióknál nyújtott eseti és egyedi segítséget.

A külföldön teendő szabadalmi bejelentéseink támogatására a Kormány a 3534/1991. sz. határozatával pénzalapot hozott létre, és egy pályázati rendszert működtet. Ez nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket. Az erre a célra szánt anyagiak az évek során hatástalanok és kihasználatlanok maradtak. Ebben az évben a pályáztatás új vezetése eredményeként mutatkozott javulás az alap kihasználtsága tekintetében. Az államhoz való szoros kötődés miatt azonban elégtelenül érvényesülnek a piacgazdaság és a haszon elérésének szempontjai.

A jövő érdekében nagyon fontos lenne az ifjúság körében a kreativitás felébresztése. Erre nincs megfelelő támogatás.

Fentiekhez kapcsolódik a szellemi tulajdon hathatós jogvédelme. Ehhez a társadalomban jobban kellene tudatosítani e tulajdonforma fontosságát és különleges jogi helyzetét, valamint a gazdaság résztvevői körében a jogszerzés módját.

A hazai feltalálás hatékonyabb támogatására halaszthatatlan intézkedések szükségesek.

Ezen a téren a bajok okát a jelenleg kormányon lévő legnagyobb párt a választás előtt így fogalmazta meg:

”...hiányzik egy fontos láncszem, nevezetesen egy olyan intermedier, közvetítő szervezetrendszer, amely a kutatási eredményeket és a találmányokat a termelésbe átvezeti. " ("A jövő választása" FIDESZ, 1998).

Mi a megoldást egy közhasznú társaság létrehozásában látjuk. Ezt korábban a szocialista-liberális kormánynak is javasoltuk, de tőlük érdemi választ nem kaptunk.

Orbán Viktor miniszterelnöknek és kormánya érdekeltjeinek ismét elküldtük tervünket.

A létrehozandó közhasznú társaság célja az alkotóerő növelése, és hatékony felhasználásának előmozdítása, a hazai feltalálás fellendítése lenne.

Fenti célokat az alábbi tevékenységek végzése által kívánja elérni:

· a magyar találmányok bel- és külföldi szabadalmi oltalma megszerzésének támogatása,

· a magyar találmányok piachoz jutásának elősegítése,

· megoldandó problémák közvetítése a feltalálók felé,

· az ifjúság kreativitásának növelése,

· a szellemi tulajdon jogvédelmének társadalmi elismertetése.

Mindezek főleg a kis és közepes vállalkozások számára jelentenének támogatást.

A társasághoz ötlettel, kidolgozott megoldással, szabadalommal és egyéb szellemi tulajdonnal lehet fordulni. A társaság eldönti, hogy a kérdéses szellemi tulajdon maximum tíz éves távlatban üzleti célra alkalmas, ill. forgalomképes-e. Megfelelőnek ítélt esetben az ügyintézés, a jogszerzés, a jogfenntartás és az értékesítés költségeit hitelezi, vagy kölcsönt nyújt a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokért cserébe. Az üzleti célból alkalmatlannak ítélt esetben a költségeket csak egyéb biztosíték együttes nyújtása esetén hitelezi.

A társaság a kérdéses szellemi tulajdon értékesítését azonnal megkezdi, ha rövid lejáratú (maximum 1 éves) visszavásárlási szerződést nem köt az érdekelt.

Az alkotónak elővételi joga lesz, ha élni kíván vele, értékesítéskor a társaság ráfordításaiért visszaválthatja a szellemi tulajdonát. Ellenkező esetben a jogok a vevőhöz kerülnek, a vételárból a társaság levonja a ráfordításait, az annak megfelelő kamatot és a vételár meghatározott százalékát, mint hasznot. A fennmaradó részt az alkotónak kifizeti.

A társaság elősegíti a találmányok és az újdonságok számára a piacszerzést. Ilyen nemzetközi és hazai kiállításokat, vásárokat és egyéb üzleti eseményeket rendez, szervezi hasonló külföldi fórumokon a magyar közös részvételt.

A társaság olyan közvetítői tevékenységet folytat, amellyel különösen a kis és középvállalkozások megoldandó műszaki problémáihoz megfelelő feltalálót ajánl.

Széleskörű tájékoztatást nyújt a szellemi tulajdon jogvédelmével, a gazdaságban történő hasznosításával kapcsolatban. A társaság a gazdaság résztvevői számára az illetékes kamarákon keresztül díjazás ellenében iparjogvédelmi tanácsadást végez.

A társaság kiadványaiban, valamint az írott és elektronikus sajtó segítségével népszerűsíti az alkotótevékenységet.

Elősegíti az ifjúság kreativitásának növelését a pedagógusok ez irányú figyelmének felkeltése, tájékoztatása és továbbképzése útján.

Az ifjúság részére olyan pályázati rendszert működtet, amely alkotómunkára ösztönzi a fiatalokat.

A társaság tagjai a feltalálás fellendítésében érdekelt állami szervek és társadalmi, gazdasági szervezetek valamint alapítványok.

Az induló vagyon (200 millió Ft) az állam által rendelkezésre bocsátott tőkéből, a társaság tagjainak befizetéseiből és a nem pénzbeli, vagyoni hozzájárulásaiból, tevődik össze.

Az állami szervek hasonló összegű évi rendszeres anyagi tőkepótlást nyújtanának.

A társaság árbevételei a működés ötödik évétől várhatóan fedezik a szükséges anyagiak jelentős részét.

Kívánatos lenne, hogy a Társaság Budapesten, a volt EXPO területén létesítendő Informatikai és Technológiai Innovációs Park (Info Park) részeként működjön.

Ezzel megteremtené annak szélesebb és korszerűbb kereteit, megtöltené valós emberi, szakmai és üzleti élő kapcsolatokkal, megadva annak a jövő századok felé mutató arculatát.

A közhasznú társaság létrehozása még távolinak tűnik. Az elképzelést az illetékesek mérlegelgetik, az idő pedig telik, telik.

A vállalkozások innovációs tevékenységének támogatása egy természeti kincsekben szegény kis ország számára létkérdés.

Azt hittük az Antall-kormány megalakulásakor, hogy a hazai innováció megfelelő támogatottsághoz fog jutni. Várakozásunkat táplálta Antall József miniszterelnök szűzbeszédének legfontosabb megállapítása: "egyetlen erőforrásunk maradt, az alkotóerő".

Ennek felhasználása, növelése bonyolult, összetett folyamat, kölcsönhatásban van az ipar- és területfejlesztéssel.

Még 1990-ben javasoltuk a kormánynak, részesítse adókedvezményben a találmányok megvalósítóit. Érvelésünket évszázados törvényeinkkel támasztottuk alá. Botos Katalin akkori államtitkártól kaptuk az elutasítást: a szabályzás ezen a téren megfelelő, nincs szükség újabb kedvezményre. Ezután évről-évre hiába érveltünk, jósoltunk, a feltalálás, az innováció vonatkozásában lényeges kedvezményeket nem sikerült elérni.

A kialakult helyzetet érezzük, ismerjük: az ipari, a mezőgazdasági termelés lényegesen csökkent, a feltalálás megszűnőben.

A gazdaság gyakorta egy cégen beül is - két részre szakadt, egy hivatalosra és egy nem adózó illegálisra. Ez utóbbi rövidtávon nagy haszonra játszik, ezért törvénytelen, etikátlan eszközökhöz nyúl. Magától értetődik, ez nem a feltalálók, az innováció közege. Itt számlát nem adnak, habozás nélkül lopják az ötletet, kijátszanak, bitorolnak. A szabadalom és védjegy-jog ebben a körben nem érvényes.

Gazdasági helyzetünk jobbra fordítására, a fenti áldatlan állapotok megszüntetésére ma is ugyanazt ajánljuk, mint 1990-ben, az évszázados módszerünket, amely a reformkor után elindította fejlődésünket, amely a technikában a „Ganz-Kandó aranykorszakot” eredményezte, és amely a nagy világválságból is hamar kivezette az országot.

A magyar állam iparfejlesztő tevékenysége 1881-ben jutott először kifejezésre a híres XLIV. számú törvényünkben. Idézzük fel itt ennek a tizenöt mondatos remeknek első paragrafusát:

"Állami kedvezményben részesíttetnek: A technika jelen fejlődése szerint berendezett azon gyárak, amelyek Magyarországon eddig elő nem állított czikkeket készítenek. "

Ez a mondat több mint egy évszázadon keresztül változatlanul érvényben volt. Házadómentességen kívül a következő állami kedvezményeket adták: Felmentés a keresetadó alól, a gyári üzem után járó egyenes állami, valamint községi pótadók és iparkamarai illetékek alól 15 évre, felmentés a gépek, ingatlanok megszerzéséért járó kincstári illetékek, vámdíjak alól. A beruházáshoz szükséges dolgokat az állami vasutakon önköltségesen szállíthatták.

Az állami kedvezményben részesítetteknek kötelezettségeik voltak. Alkalmazottaik legalább 75 %-ának magyar honosságúnak kellett lenni. Az ilyen gyárak kötelesek voltak az összes építési és berendezési tárgyaikat, valamint üzemükhöz szükséges anyagokat, félgyártmányokat, amennyiben ezek a magyar korona országaiban megfelelően készültek, a hazai ipar révén beszerezni.

A törvény második megfogalmazásakor (1907. évi III. törvénycikk) megállapították, hogy 1881-tól a kedvezmények biztosításának első 15 évében 838 új gyár létesült. Ezek közül csupán 6,5 % ment tönkre.

Az új törvénybe szociális elemeket is beépítettek: "A kormány által adható adómentességben részesíthetők a vállalat által épített közegészségügynek megfelelő munkáslakások is."

A két világháború között fogalmazták át ismét honatyáink a törvényt (1931. XXI. törvénycikk). Ez a 130 mondatos szöveg változatlanul tartalmazza mindazt, amit 1881-től alkalmaztunk.

Újdonság, hogy a kedvezmények odaítélését kiterjesztik olyan iparvállalatokra, amelyek bővítés útján bocsátanak ki új termékeket. Érdekesség, hogy ez esetben nem kellett az új üzemrésznek önálló könyvelést vezetni, hanem a pénzügyminiszter megállapította azt a százalékos viszonyszámot, amelynek arányában részesült a vállalat a kedvezményekben.

A kereskedelmi miniszter új termékek létrehozására segélyeket, kölcsönöket is odaítélt az Ipari és Kereskedelmi Alaptól.

Az Országos Ipartanács, amely 1907-től létezett, széles jogkört kapott és kibővült. Megszervezték a városokban és községekben az Iparfejlesztési Bizottságokat. Figyelemre és követésre méltó ez, az iparosok, a lakosság és az ország érdekeit egyaránt szolgáló megoldás.

Például egy nagyközségben 12 tagból állt a bizottság, amelynek 4 tagját a kereskedelemügyi miniszter nevezte ki, négyet a helyi képviselőtestület és négyet a helyi iparkamara választott. A bizottság összetétele biztosítéka volt annak, hogy a fogyasztó és termelő érdekek, a különböző foglalkozási ágak képviselői sok oldalról közelítsék meg az ipar- és területfejlesztés helyi kérdéseit. Ezek a szervek gyakorlati tanácsokkal szolgáltak a kormányzat részére.

A Horn-Kuncze kormány még válaszra sem méltatta javaslatunkat. Az ipar- és területfejlesztés tekintetében haladt a Kádár rezsim utolsó időszakában kijelölt úton.

Most megismételtük javaslatunkat, részesítsük adókedvezményben a találmányokat megvalósító vállalkozásokat. Térjünk vissza a múltban bevált ipar- és területfejlesztő gazdaságpolitikánk újbóli alkalmazásához, igazítva azt korunkhoz, a szellemi tulajdon, az információ társadalmához. Ez szükséges feltétele és egyben része lesz az integrált ipar- és területfejlesztés megvalósításának.

Az integrált ipar- és területfejlesztésen a következőt értjük: a helyi és globális természeti, gazdasági, emberi, szellemi erőforrások modern eszközökkel történő összerendezése az anyagi javak optimális, környezetbarát és erőforráskímélő biztosítása érdekében.

E javaslatunkra eddig válasz nem érkezett, pedig az 1998-as választásokon győztesektől reméljük a jövőnket szolgáló gyors döntéseket.