Vedres András virtuális fényképalbuma

Gyermekkorom

(A képek abból az albumból valók, amelyet Apám készített, keze írása számomra a legnagyobb kincs.)

Édesanyám, Hart Olga születésem idején (1940)

Apai nagyanyám családja a Csallóközben, Hidaskürtön (a mai Mostová) élt és gazdálkodott, ott telt első nyaram. A szomszéd falúban volt egy Mária kegyhely....

A második karácsonyfám alatt zakatoló játékvonattal évtizedekig játszottunk, az első betlehem is sokáig elkísért. Abban az időben Józsefvárosban a Bókay János utca 50. szám alatt laktunk Ezt a lakásunkat 1944 telén találat érte, az egyetlen áldozat a karácsonyfa alatt ülő "Jancsi bohóc" volt. Mi szerencsére az ostrom alatt Zebegényben voltunk.

Öcsém, László 1942-ben megszületett. Keresztszüleink Csillaghegyen éltek, náluk nyaraltunk. Akkoriban az még falú volt, izgalmas hely, a vén Dunával. Anyai Nagyanyám, Apám tanítványai, "Simi" és "Karcsi" is meglátogattak bennünket.

A következő nyarakat is a Dunakanyarban töltöttük, 1943-ban Visegrádon, a patikus házában béreltünk szobákat, majd a vészterhes 44-es esztendőben Zebegényben nyaraltunk, és a front közeledtével ott ragadtunk. Emlékszem, hogy a falu többször gazdát cserélt, hol német parancsnokság, hol meg orosz főhadiszállás volt a "Midi néni" házában, amelyet Apám bérbe vett. Végül Zsukov marsall törzse székelt ott.

Apám, a szépírás nagymestere elkezdett gyönyörű cirill-betűs feliratokat írni. Az orosz tisztek ezért igen nagyra becsülték őt.

Az egyik segédtisztje legnagyobb jótevőnk lett. Neki köszönhetjük például, hogy Apámat az ostrom után "leigazolták" és taníthatott tovább, és nem haltunk éhen. A történet a következő. Volt Pesten az utcánkban egy zsidó kereskedő. Értékeit, fényes ezüstnemüjét rejtegettük, megőriztük. Ezért ő "hálából" Apámat feljelentette, hogy fasiszta, mert a szepesi diákszövetség titkára volt. Amikor ezt az orosz ezredes meghallotta, a VIII. kerületi elöljárósághoz viharzott, az asztalt csapkodni. Később ráeszméltem, hogy ez a volt az első lecke számomra a "demokráciáról".

Ez a tiszt 1946-ban tábornok lett, Bécsben szolgált. Amikor hírét vette, hogy Apám meghalt, segédtisztjeivel élelmiszer csomagokat küldözgetett nekünk a nagyon nehéz években. Később egyszer egy szép napon, valamikor Sztálin halála után beállított hozzánk egy szovjet tiszt, és elkérte ebből az albumból jótevőnk fényképét, majd közölte, börtönbe vetették és kivégezték. Döbbenet uralkodott rajtunk sokáig. Ekkor újabb leckét kaptam, most a szovjet rendszerről.

Ekkor 1947 karácsonyán még együtt élt családunk boldogan. A következő karácsony már zokogva telt, Apám nélkül. E kép jelenti  boldog gyermekkorom végét.