Közgyűlés 2011.

Magyar Feltalálók Egyesülete

Riport

A MAFE 2011. évi Közgyűlését dr. Szántay Csaba elnök 2012. február 24-én (péntek) 10 órára összehívta. Helyszín: Budapest, INNOSTART székház, II. emelet, tanácsterem (Budapest XI. Fehérvári út 130.).

Határozatképtelenség esetén az Alapszabály szerinti második kitűzés: ugyanakkor 11:00 órára, ugyanott.

Napirend:

 

10:00 óra

Elnöki megnyitó

Sajtótájékoztató a feltalálás és az Egyesület helyzetéről

A MAFE tagok által 2011-ben külföldön elnyert díjak átadása

Az „Év Feltalálója” vándordíj átadása

11:00 óra

1. Beszámoló a 2011. évi munkáról (Közhasznúsági jelentés) és vita. A beszámolót, benne a közhasznúsági jelentést (itt olvasható) a Közgyűlés egyhangúan elfogadta.

2. Tervek a 2012. évre és vita. A munkatervet és a költségvetést (itt olvasható) a Közgyűlés egyhangúan elfogadta.

3. Zárszó

Videó riportok: Sajtótájékoztató  és  Díjátadás

A PATENT hírlevelünk 2012. februári száma (29.) megjelent. Virtuális változata > > > itt letölthető (pdf)

Tisztelt feltalálók, kedves barátaim!

                Dr. Vedres András, az IFIA elnöke, a PATENT felelős kiadója megtisztelt azzal, hogy PATENT 2012. februári számában közölte a „Kupec, gorilla, feltaláló” című összeállításom egy részét. Bár ez a gazdaságfejlesztési javaslat 7 éve született, számos aktualitása miatt Vedres úr lehetővé tette, hogy az érdeklődők a MAFE honlapján teljes terjedelmében elolvashassák.

                2012. február 24-én lesz a MAFE Közgyűlése. Ez az Egyesület egyik legfontosabb eseménye. Itt a mindig szűknek bizonyuló idő nagy része a hivatalos és a kellemes (díjátadás) programokra fordítódik. Annak érdekében, hogy a várható szakmai eszmecsere minél hatékonyabb legyen, röviden megfogalmazok néhány általam lényegesnek tartott gondolatot. Szerintem az előttünk álló feladatokkal célszerű foglalkoznunk.

Mi kell ahhoz, hogy a nemzetközi élvonalba kerüljünk?

                Tudom, hogy most hol vagyunk, de ahhoz, hogy elinduljunk, világos célt kell meghatároznunk. A címben jelzettnél alacsonyabbra nem érdemes tenni a lécet.

                Az, hogy az ilyesmi nem irreális vállalkozás, a magyar gazdaságfejlődés számos tényével igazolható. A mostaninál rosszabb, tönkrevert helyzetből is (pl. Trianon), a magyar ipar és a tudományos élet, néhány területen, pár év alatt a nemzetközi élvonalba emelkedett. A mezőgazdaságban is sikerült elérni (az állami vetőmag-csere akcióval), hogy 5 éven belül az ország búza vetésterületének legnagyobb részén „a világ legjobb búzájá”-nak minősített „Bánkúti 1201”-et termesztették (és ez így maradt kb. 20 évig).

                Egy idézettel folytatom: „Amikor a 19. század második felében, hazánkban a víz- és vasútépítési munkák megindultak, egyre többen felismerték, hogy e munkálatoknak nemzeti szellemben és a magyar érdekeknek megfelelően történő megvalósítása csak magyar irányítással, magyar mérnökök által lehetséges. Hollán Ernő, a mérnökegylet 1866. augusztus 5-7. között tartott alakuló közgyűlésén mondott beszédében ezt így fogalmazta meg: ’Ha idegenek végzik a munkát, a hazai ipar is idegen lesz, és ennek elhatalmasodása oly függésbe ejthet bennünket, amely veszedelmesebbé válhat nemzeti önállóságunkra, mint voltak Bach és Schmerling beolvasztási kísérletei.’ (Pesti Napló, 1866. augusztus 7-i szám).” Dunka Sándor: „A Magyar Mérnök-Egylet megalakulása” című írásából való az idézet, amely az „Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1992” című MTESz kiadványban jelent meg, 1991-ben. Most ebben az előre jelzett állapotban vagyunk. Szomorú, de a kilábaláshoz ismerni kell a kiinduló helyzetet.

                A felemelkedés irányának a meghatározását segíti, ha megnézzük, hogy a válság kezdetén mit tett Sárközy és Merkel. Azonnal és nagyon határozottan a saját nemzeti érdekeltségű vállalatait, intézményeit kezdte el (nyíltan vagy burkoltan) támogatni! (Érdekes, hogy a mostanában oly hangos EU és más kórus egy árva szót sem szólt.)
                Egy ország ipara nem lehet csupán a multik bedolgozója. Ez akkor is függő, kiszolgáltatott helyzet, ha a gyártás mellett a fejlesztés is nálunk van. Kvalifikált szakembereink mások távlati céljait szolgálják és a fejlesztési eredményekből eltűnik, hogy ez magyar szellemi termék, Magyarországon született. (Vesd össze: Minden IKEA terméken ott van, hogy IKEA Sweden és újabban ott van a tervező is, képpel, névvel és pl. a Sweden ismétlésével. De egy jobb kendőn is ott van, hogy Made in India, Australian design!)

                Egyetlen ország sem valósíthatja meg szinte minden beruházását főleg vagy teljesen importra alapozva, mert nincs, amivel elő tudná teremteni ezek fedezetét. (Valamint a beépített import termékek életciklusa alatt az összes, szállítóhoz kötött karbantartás és tartalék-alkatrész költségét.) A hazai igények egy részét is kielégítő hazai ipar (és az ezzel járó foglalkoztatottság, meg az iparűzési adóból származó bevétel) nélkülözhetetlen. Amint ezt már Kossuth Lajos is megfogalmazta.

                Kizárólag azok az országok találhatók a nemzetközi élvonalban, ahol vannak egyértelműen nemzeti érdekeltségű, nemzeti törekvéseket képviselő, megvalósító gazdálkodó szervezetek, intézmények és ezek képesek az adott ország szellemi termékeiből (találmányok) – a világpiaci követelményeknek megfelelő sebességgel – a hazai és a világpiacon keresett, eladható, sorozatgyártásra alkalmas termékeket fejleszteni, ezeket gyártásba vinni és értékesíteni. Ha bármelyik fázis hiányzik, kudarc lesz.

                Arra kár szót vesztegetni, hogy mi volt és mi van – ezzel bíbelődjenek a gazdaságtörténészek. Kizárólag arról érdemes beszélnünk, hogy konkrétan mit kell tennünk azért, hogy az élvonalba jussunk. Mert ott a helyünk!

2012. február 20.

                                                                                                                                                                                                            Sipka László