Apa Zsákán
Budapesttől délre,
száz kilométernyire áll a Duna partján egy kisváros, Dunaföldvár a neve.
Egyetemi hallgató koromban mentünk oda Apával a Deák nevű kerekes gőzhajón,
amelynek a felújítását a tavasszal fejeztük be az Újpesti MAHART hajóépítő és
javító üzemében.
Az út hat óra hosszat
tartott néhány kikötéssel, árral együtt, volt idő és alkalom arra, hogy apa
elmeséljen néhány dolgot az ő fiatal korából és nagyapáéból is egy kicsit.
Dédapa (1844 - 1909) városát és sírját mentünk
meglátogatni, aki Földváron volt gyógyszer nagykereskedő legjobb megértésem
szerint. Fiát, Jankó Gyulát (sz.1873) egyetemre küldte Pestre, a
gyógyszerészeti karra, ahol megszerezte a diplomát az 1890-es években. A
Hivatalos Közlönyben hirdették akkor azoknak a helyeknek a neveit, ahol szükség
volt patikára és a jogot meg lehetett pályázni. Nagyapa Pesten el- eljárt az
ottani lányok házi mulatságaira köztük a jómódú Malomsoki bútorgyároséhoz is.
Gizellát szerette meg és miután megnyerte a zsákai patikajogot feleségül is vette (1896). Így alapult meg a bihar vármegyei Zsáka
községben:
JANKÓ
GYULA ŐRANGYAL GYÓGYSZERTÁRA.
Zsáka Deák Ferencről
nevezett Főutcájáról három fontos utca nyílt, a Nagyutca, a Kisutca és az
Alsóutca. Egybe szokták írni neveiket. A Főutca és a Nagyutca kereszteződésén
alakult ki a piactér. Ennek az északi oldalán, ahonnan a Nagyutca nyílik, a
Weisz féle vegyeskereskedés árult lámpaolajat, petróleumot is minden más
között. Zsákán csak a malomban volt villany, amit a
malmot meghajtó gőzgép és dinamó fejlesztett. A tér keleti oldalán, a Községház
kertje mellett volt az Ártézi kút amelynek állandóan
folyt a vize. Attól jobbra volt az uszoda bejárata, ahol a rosszlábú Bánffy
János árulta a belépőjegyet. Nagyapa alapította a kutat is, meg annak fölöslegesen
lefolyó vizét felhasználva, az uszodát is. A déli oldalon volt a nagykocsma.
Ezt vendéglőnek is hívták. Oda, annak a hátsó szobájába járt kártyázni a zsákai
intelligencia, az oláh pap, a református lelkész, a jegyző és a kisjegyző.
Éjfél után az oláh pap saját lábán ment haza, a másik háromért Kis Dúró János
szekere várt, ő vitte haza őket a szekérderékban fekve.
A patika épülete a
tér nyugati oldalán a Főutcával alkotott sarkon állt.
Az első szobában volt
a patika, mögötte a laboratórium, jobbra a fogadó szoba, abból
pedig az ebédlő, annak déli falán a konyhaajtó a nyugatin meg a hálószobáé.
Hátul a déli falon a konyhától a patikáig a hosszú tornác, amely a kertre
nézett. A kert majdnem tele volt orgonabokrokkal, de emlékszem virágágyakra és
zöldségesre is.
1903-ban itt
született GYUSZI, akinek Margit és Melánia nénjei biztosan örültek, hiszen nem
voltak még örökösödési vitáik. Zoltánka is örült volna de holtan feküdt a
Nagyutca végén egy családi kriptának szánt sírkertben eltemetve. Bölcsőhalál.
Nagyapa egy olajfát ültetett a sír mellé. Az utca végén kezdődött a végtelennek
látszó szikes föld, ahol csak kamillaszegfű és szamártövis terem. Azon kellett
átkelni, hogy a Berettyóra ránduljunk ki néha fürdeni és ladikozni; de most
inkább menjünk vissza a piactérre a patikához. És időben is maradjunk a
századfordulótól az első világháború végéig.
Nagymama minden
vasárnap kilépett a patika ajtón fekete ruhában szép nagy fehér gallérral és a
nagyapa által kikövezett járdán sármentesen a Községháza előtt, a Kanális
hídján át az Állami Elemi Iskolával szemben álló Református Templomba. Ide néha
lányai is elkísérték, míg a kis Gyuszi fiú lévén, apjával átkocsikázott Furtára
a Katolikus Templomba, általában az uradalmi intéző fogatán.
Eljött a hatodik év,
be kellett volna iratkoznia az iskolába. Volt ám ebben két nagy probléma. Az
egyik, hogy Gyuszi katolikus gyerek volt a főként református és egynéhány
görögkeleti vallású községben, talán három zsidó családdal. Ő lett volna az
egyetlen katolikus gyerek, agyon nyavajították volna iskolatársai az akkori
tanítók és a lelkész biztatásával, mint egy emberöltővel
később ezzel újra találkozunk. A másik, Ő volt az egyetlen iskolakorú úri gyerek
a faluban, és így lett volna az iskolában. A nagyon is a néppel együtt érző
nagyapának arra kellett nevelnie Gyuszit, hogy majd gimnáziumba onnan egyetemre
járjon, és legyen belőle is diplomás gyógyszerész. A falusi kisiskola légköre,
illemei és tanítási lehetőségei erre nem voltak alkalmasak. 1909-től 1914-ig
tehát magántanuló volt. Tanítója a házhoz járt. Alig-alig találkozott a falu
gyerekeivel, játszótársa nem volt. Vizsgázni Berettyóújfaluba ment minden év
végén. Egy az egyhez arányú erős tanítás és tanulás
eredménye az lett, hogy könnyen bejutott a Nagyváradi Magyar Premontrei
Gimnázium első osztályába, és annak bentlakó diákja lett 1914 szeptemberében a
Világháború kitörése után néhány héttel.
El tudjátok képzelni,
hogy érezte magát a 11 éves fiú, aki először találja magát magához hasonló
társaságban. A versengés, ez a neki teljesen idegen fogalom, az ebédlőasztalnál
kezdődött “repetáért”. Az ajtónyílás a másik, főként reggel vécébe menet. Az
intézeti ajtókat a képzeletbeli statisztikai hivatal tervezi, hogy meg tudják
számolni, hány gyerek tud rajtuk egyszerre átmenni 11, 12, stb. éves korában. A
lépcsőn felmenet fingik a feljebb jutott, aki mögötte
van “seggbe rúglak” -ot kiált. A tanár vagy felügyelő felsős megbüntet valakit
a durva beszédért, de általában nem azt, aki a fenyegetést monda. Az ilyesmi
napokig esett rosszul Gyuszinak. Háború volt az Intézetben is.
1918-ban vége lett a
háborúnak, 1919. szeptember 23-án meghalt nagyapa. A patikát egy bérlő
gyógyszerész vezette, de a háború és Várad elvesztésével apát Karcagra a
KARCAGI REFORMÁTUS GIMNÁZIUMBA íratta be Nagymama. Teljes ellátással
albérletben lakott. Nem is volt messze, és Nagymamának vallásilag se volt
ellenszenves. Nem úgy a katolikus Jankó Gyula tanárainak. Ha egy-egy nehezebb
kérdésre helyesen válaszolt ilyen megjegyzéseket kapott: “ezt is kiolvasta
valahonnan a mindent tudó pápista”. Ezért mondta apa: “Karcagon a református
gimnáziumban lettem katolikus”.
Volt ám ott is egy
két vidám perc, főleg akkor amikor egy tisztelt
osztálytárs elcsúszott a legendabeli banánhéjon. Például: tanár, “mi a kör
meghatározása?” – diák: “A kör egy pont körül önmagába visszatérő görbe
egyenes”.
A fiatal Jankó Gyula
nem szerette a németet mert logikátlan nyelvnek
tartotta a semlegesnemű lányok és az egyszerű “s” sch- bonyolítása miatt, de
tudta. Szerette a magyar irodalmat, tudta is, ami sok kellemetlenséget okozott neki
a fent említett módon.
Leérettségizett,
jogász és író akart lenni, de volt egy kis bökkenő, a patika. Apja munkája
eredménye, nem gazdag de biztos megélhetés. “NOS PRESENS DECANUS ET FACULTAS
MEDICA DIPLOMAM UNIVERSITATIS BUDAPESTIENSIS ...IULIUS
JANKÓ .....PHARMACOLOGIAE......stb. Röviden a fiatal TEKINTETES JANKÓ GYULA
GYÓGYSZERÉSZ ÚR hazament Zsákára átvenni nagyapától örökölt ŐRANGYAL
GYÓGYSZERTÁR jogát és vezetését; de nem egyedül.
Nagymama is pesti
lány volt, Anya is Pestről jött az isten háta mögé sötét Biharba 1931-ben.
Nagyapa sokat tett a faluért, és amikor Apa hazatért hozzá is mentek mindenféle
kéréssel. Új kúttól kezdve a járdakövezésig, kultúrház tagságtól iskolabővítésig
mindenért kértek tőle pénzt. Azt azonban nem tudták, hogy a patika a tízévi
bérbeadás alatt majdnem teljesen pénztelenné vált. A háború előtti “szép időknek”
vége lett, válságok jöttek. Sokszor hallottam a “portó” és a “fekbér” szavakat.
Megérkezett az orvosság Richter Gedeon vagy a Chinoin gyógyszergyárakból, de
nem volt elég pénz kiváltani a postáról. Ott egy hónapig raktározta Postás
Ilonka néni, de ezért fekbért kellett fizetni. Gyakran futottam a postára a
pénzzel az utolsó pillanatban, mielőtt visszaküldték volna a gyárba.
A TEKINTETES ÚR,
ahogy szólították nem járt a kaszinóba, minden idejét a patikára, a falu
nyugati végén fekvő szőlős és gyümölcsös kertre szánta, és sok cikket írt
bihari és pesti újságokba is. Egyet se olvastam, nem is tudom vannak-e
másolatok. Egyszer fel is kérték, hogy legyen országgyűlési képviselő, de mint
apja annak idején visszautasította a hívást, mondván “miért függjek én minden paraszttól,
akinek jogos vagy jogtalan követelését vagy sikerül elintéznem vagy nem. Így
csak az egyetlen zsidó doktortól függök, többé kevésbé”.
A falu “nadrágosai”
nem lettek barátaivá, de éjszakákat töltött a parasztok ügyeivel kapcsolatos
beadványok, kérvények és tanútételek írásán, mert ismerte a törvényeket, azok őt
mindig érdekelték, és nagyapa meghagyása szerint komolyan vette a családi
szóigét “nobilitas obligat”.
Kevés pénz volt, Anya
harmadosztályon utazott Pestre a Rókus kórházba hogy engem hozzon a világra.
* * *
Amikor a villamoson
utazunk, vagy magunk elé bambán bámulunk, vagy nézegetjük az hátrahaladó utcát,
a kirakatokat, házakat és a cégéreket, a lemaradó gyalogosokat. Na most, amíg
olvasunk valamit, fel -felnézünk és látjuk a Budai Várat, a Citadellát és az
Országházát egyszerre a Margit hídról. A Dunán megy egy hajó, gondoljuk meg,
min gondolkozunk.
Adok egy ötletet, de
nézzetek ki az ablakon minden tíz, tizenöt sor után, és vitatkozzatok velem,
aztán megint nézzétek át, keressetek választ magatoknak, nem tudok segíteni,
mert nem vagyok ott.
Csak ne felejtsetek
el leszállni ott, ahová mentek
Szimmetria, egyensúly. aszimmetria, erők
egyensúlya - és magunk.
Ambrus
Bácsi írta, amikor a pesti sárga villamos utasaira gondolt.
Szimmetria egyenlő
méretet jelent. Mesterséges szó annak a helyzetnek a leírására, amelyben a
tárgyaink, mintáink, azok elhelyezése egyforma és egyenlő egy határ mindkét
oldalán. Ha ez a határ egyenes vonal, axi-szimmetria a helyzet neve, ha
egy pont centri-szimmetria, ha a határ két oldalán lévő holmijaink
olyanok mintha tükörképei lennének egymásnak – igazad van – hívjuk tükörképnek.
(axis tengelyt,
centrum központot jelent latinul)
No és, miért kell
latin szavakat használni?
- Azért, mert azt
mondja a tudákoskodás szabálya: „ha tudod latinul mondani igazabb,
mintha nem tudnád”.
-Hát ez mit jelent?
-Semmit, de okoskodó.
- Semmi se igazabb
egy másik igaznál.
Ugye mégis jó neveket
adni a különböző helyzeteknek.
Most mesélek egy
kicsit. Kuala Lumpurban az egyetem szervezett egy Konferenciát (összeröffenést)
jeles professzorok és muzulmán írástudók számára. Amint azt gyarmati korukban
tanulták az angoloktól, az urak egy része a magas asztal mögött, többsége,
pedig a nézőtéren sorba beépített karjaikon jegyzettáblával ellátott
karosszékekben foglalt helyet. A hölgyek az ajtó körül álltak, és fogadták az
érkező résztvevőket, köztük John Dingle barátomat, aki mint vendégprofesszor az
egyetem jövő évekre szóló műszaki tanrendjén dogozott náluk. Az ottani
élményéről lesz itt szó egy kis fontos hozzáadással..
Az 1984-es összeröffenés
címe: Iszlám szerepe a tudományban.
Több dolgozatot
olvastak fel szerzőik, különféle tapasztalataikról, kísérleteikről és a Koránt
követő muzulmán irodalomból levont tudományra vonatkozó következtetésekről.
Mindegyik különleges példákat, vagy a közéletben sokat vitatott elgondolásokat
elemzett. John a harmadik sorban középen ült, és hallgatta az elmondottakat,
melyek lényegét így lehet összegezni: „általában a tudományos meggondolások
helyesek, és sok
gyakorlati eredményhez vezetnek, de Iszlám tanítása mindig
magasabb rendű a tudományok feltételezéseinél, mint alapvető meggondolás.” Az
erre vonatkozó példát elmondom, amint az
egyik előadó írta:
Igaz, hogy a
nyugatiak sok hasznos gépet építettek a Föld forgásának és keringésének, gömbölyű
mivoltának a feltételezése alapján, bár maga ez az elképzelés helytelen.
Ugyanis Mohamed Próféta, amikor a magasba emelkedett és utána visszaereszkedett
tanítványai körébe beszámolt a látottakról: "láttam, hogy a Világ
tárcsa". Mondta a Próféta.
Ezt hallva John
felállt, az ő sajátos egyenes tartásával, átdörzsölődött a sorban ülőkön, vagy
neki utat adó felállókon, az egész terem láttára fel a középső ösvényen, a
főbejáraton át kimenetelt. Nem hiszem, hogy látszott rajta belső mérge ennyi
ésszerűtlenség hallatán, repülő Mohameddel betetőzve, sőt valószínűleg kiült az
eseményt lekicsinylő vigyor az arcára.
Az iszlámi akadémikusok méltóságteljes hölgyei kedvesen, mint egy
gyerekre, mosolyogva néztek rá, mondván: „nincs semmi baj John, mi megértjük ,
Neked ez nehéz lehet. Mint nyugati embernek; nagyon fennköltöttek az itt
hallottak”
A Brit–Magyar
Társaság egyik összejövetelén elmondtam ezt a történetet a Bristoli Egyetem
elméleti fizika tanszék jeles professzorának, Győrffy Balázsnak, és véleményét
kértem.
Prof. Győrffy
felvetítette a Naprendszerről készített képet és válaszolt:
„Az a kérdés,
milyen magasra emelkedett fel Mohamed, mert ha elég magasra, akkor ezt a képet
láthatta a Világról. A naprendszer bolygói egy vagy kettő kivételével mind
közel egy síkban keringenek. Mohamed idejében, az ötszázas években ez a
világnézet, tanult körökben ismeretes volt, a klasszikus görög bölcselők
megfigyeléseinek alapján.”