Apa Zsákán

Budapesttől délre, száz kilométernyire áll a Duna partján egy kisváros, Dunaföldvár a neve. Egyetemi hallgató koromban mentünk oda Apával a Deák nevű kerekes gőzhajón, amelynek a felújítását a tavasszal fejeztük be az Újpesti MAHART hajóépítő és javító üzemében.

Az út hat óra hosszat tartott néhány kikötéssel, árral együtt, volt idő és alkalom arra, hogy apa elmeséljen néhány dolgot az ő fiatal korából és nagyapáéból is egy kicsit.

Dédapa (1844 - 1909) városát és sírját mentünk meglátogatni, aki Földváron volt gyógyszer nagykereskedő legjobb megértésem szerint. Fiát, Jankó Gyulát (sz.1873) egyetemre küldte Pestre, a gyógyszerészeti karra, ahol megszerezte a diplomát az 1890-es években. A Hivatalos Közlönyben hirdették akkor azoknak a helyeknek a neveit, ahol szükség volt patikára és a jogot meg lehetett pályázni. Nagyapa Pesten el- eljárt az ottani lányok házi mulatságaira köztük a jómódú Malomsoki bútorgyároséhoz is. Gizellát szerette meg és miután megnyerte a zsákai patikajogot feleségül is vette (1896). Így alapult meg a bihar vármegyei Zsáka községben:

JANKÓ GYULA ŐRANGYAL GYÓGYSZERTÁRA.

Zsáka Deák Ferencről nevezett Főutcájáról három fontos utca nyílt, a Nagyutca, a Kisutca és az Alsóutca. Egybe szokták írni neveiket. A Főutca és a Nagyutca kereszteződésén alakult ki a piactér. Ennek az északi oldalán, ahonnan a Nagyutca nyílik, a Weisz féle vegyeskereskedés árult lámpaolajat, petróleumot is minden más között. Zsákán csak a malomban volt villany, amit a malmot meghajtó gőzgép és dinamó fejlesztett. A tér keleti oldalán, a Községház kertje mellett volt az Ártézi kút amelynek állandóan folyt a vize. Attól jobbra volt az uszoda bejárata, ahol a rosszlábú Bánffy János árulta a belépőjegyet. Nagyapa alapította a kutat is, meg annak fölöslegesen lefolyó vizét felhasználva, az uszodát is. A déli oldalon volt a nagykocsma. Ezt vendéglőnek is hívták. Oda, annak a hátsó szobájába járt kártyázni a zsákai intelligencia, az oláh pap, a református lelkész, a jegyző és a kisjegyző. Éjfél után az oláh pap saját lábán ment haza, a másik háromért Kis Dúró János szekere várt, ő vitte haza őket a szekérderékban fekve.

A patika épülete a tér nyugati oldalán a Főutcával alkotott sarkon állt.

Az első szobában volt a patika, mögötte a laboratórium, jobbra a fogadó szoba, abból pedig az ebédlő, annak déli falán a konyhaajtó a nyugatin meg a hálószobáé. Hátul a déli falon a konyhától a patikáig a hosszú tornác, amely a kertre nézett. A kert majdnem tele volt orgonabokrokkal, de emlékszem virágágyakra és zöldségesre is.

1903-ban itt született GYUSZI, akinek Margit és Melánia nénjei biztosan örültek, hiszen nem voltak még örökösödési vitáik. Zoltánka is örült volna de holtan feküdt a Nagyutca végén egy családi kriptának szánt sírkertben eltemetve. Bölcsőhalál. Nagyapa egy olajfát ültetett a sír mellé. Az utca végén kezdődött a végtelennek látszó szikes föld, ahol csak kamillaszegfű és szamártövis terem. Azon kellett átkelni, hogy a Berettyóra ránduljunk ki néha fürdeni és ladikozni; de most inkább menjünk vissza a piactérre a patikához. És időben is maradjunk a századfordulótól az első világháború végéig.

Nagymama minden vasárnap kilépett a patika ajtón fekete ruhában szép nagy fehér gallérral és a nagyapa által kikövezett járdán sármentesen a Községháza előtt, a Kanális hídján át az Állami Elemi Iskolával szemben álló Református Templomba. Ide néha lányai is elkísérték, míg a kis Gyuszi fiú lévén, apjával átkocsikázott Furtára a Katolikus Templomba, általában az uradalmi intéző fogatán.

Eljött a hatodik év, be kellett volna iratkoznia az iskolába. Volt ám ebben két nagy probléma. Az egyik, hogy Gyuszi katolikus gyerek volt a főként református és egynéhány görögkeleti vallású községben, talán három zsidó családdal. Ő lett volna az egyetlen katolikus gyerek, agyon nyavajították volna iskolatársai az akkori tanítók és a lelkész biztatásával, mint egy emberöltővel később ezzel újra találkozunk. A másik, Ő volt az egyetlen iskolakorú úri gyerek a faluban, és így lett volna az iskolában. A nagyon is a néppel együtt érző nagyapának arra kellett nevelnie Gyuszit, hogy majd gimnáziumba onnan egyetemre járjon, és legyen belőle is diplomás gyógyszerész. A falusi kisiskola légköre, illemei és tanítási lehetőségei erre nem voltak alkalmasak. 1909-től 1914-ig tehát magántanuló volt. Tanítója a házhoz járt. Alig-alig találkozott a falu gyerekeivel, játszótársa nem volt. Vizsgázni Berettyóújfaluba ment minden év végén. Egy az egyhez arányú erős tanítás és tanulás eredménye az lett, hogy könnyen bejutott a Nagyváradi Magyar Premontrei Gimnázium első osztályába, és annak bentlakó diákja lett 1914 szeptemberében a Világháború kitörése után néhány héttel.

El tudjátok képzelni, hogy érezte magát a 11 éves fiú, aki először találja magát magához hasonló társaságban. A versengés, ez a neki teljesen idegen fogalom, az ebédlőasztalnál kezdődött “repetáért”. Az ajtónyílás a másik, főként reggel vécébe menet. Az intézeti ajtókat a képzeletbeli statisztikai hivatal tervezi, hogy meg tudják számolni, hány gyerek tud rajtuk egyszerre átmenni 11, 12, stb. éves korában. A lépcsőn felmenet fingik a feljebb jutott, aki mögötte van “seggbe rúglak” -ot kiált. A tanár vagy felügyelő felsős megbüntet valakit a durva beszédért, de általában nem azt, aki a fenyegetést monda. Az ilyesmi napokig esett rosszul Gyuszinak. Háború volt az Intézetben is.

1918-ban vége lett a háborúnak, 1919. szeptember 23-án meghalt nagyapa. A patikát egy bérlő gyógyszerész vezette, de a háború és Várad elvesztésével apát Karcagra a KARCAGI REFORMÁTUS GIMNÁZIUMBA íratta be Nagymama. Teljes ellátással albérletben lakott. Nem is volt messze, és Nagymamának vallásilag se volt ellenszenves. Nem úgy a katolikus Jankó Gyula tanárainak. Ha egy-egy nehezebb kérdésre helyesen válaszolt ilyen megjegyzéseket kapott: “ezt is kiolvasta valahonnan a mindent tudó pápista”. Ezért mondta apa: “Karcagon a református gimnáziumban lettem katolikus”.

Volt ám ott is egy két vidám perc, főleg akkor amikor egy tisztelt osztálytárs elcsúszott a legendabeli banánhéjon. Például: tanár, “mi a kör meghatározása?” – diák: “A kör egy pont körül önmagába visszatérő görbe egyenes”.

A fiatal Jankó Gyula nem szerette a németet mert logikátlan nyelvnek tartotta a semlegesnemű lányok és az egyszerű “s” sch- bonyolítása miatt, de tudta. Szerette a magyar irodalmat, tudta is, ami sok kellemetlenséget okozott neki a fent említett módon.

Leérettségizett, jogász és író akart lenni, de volt egy kis bökkenő, a patika. Apja munkája eredménye, nem gazdag de biztos megélhetés. “NOS PRESENS DECANUS ET FACULTAS MEDICA DIPLOMAM UNIVERSITATIS BUDAPESTIENSIS ...IULIUS JANKÓ .....PHARMACOLOGIAE......stb. Röviden a fiatal TEKINTETES JANKÓ GYULA GYÓGYSZERÉSZ ÚR hazament Zsákára átvenni nagyapától örökölt ŐRANGYAL GYÓGYSZERTÁR jogát és vezetését; de nem egyedül.

Nagymama is pesti lány volt, Anya is Pestről jött az isten háta mögé sötét Biharba 1931-ben. Nagyapa sokat tett a faluért, és amikor Apa hazatért hozzá is mentek mindenféle kéréssel. Új kúttól kezdve a járdakövezésig, kultúrház tagságtól iskolabővítésig mindenért kértek tőle pénzt. Azt azonban nem tudták, hogy a patika a tízévi bérbeadás alatt majdnem teljesen pénztelenné vált. A háború előtti “szép időknek” vége lett, válságok jöttek. Sokszor hallottam a “portó” és a “fekbér” szavakat. Megérkezett az orvosság Richter Gedeon vagy a Chinoin gyógyszergyárakból, de nem volt elég pénz kiváltani a postáról. Ott egy hónapig raktározta Postás Ilonka néni, de ezért fekbért kellett fizetni. Gyakran futottam a postára a pénzzel az utolsó pillanatban, mielőtt visszaküldték volna a gyárba.

A TEKINTETES ÚR, ahogy szólították nem járt a kaszinóba, minden idejét a patikára, a falu nyugati végén fekvő szőlős és gyümölcsös kertre szánta, és sok cikket írt bihari és pesti újságokba is. Egyet se olvastam, nem is tudom vannak-e másolatok. Egyszer fel is kérték, hogy legyen országgyűlési képviselő, de mint apja annak idején visszautasította a hívást, mondván “miért függjek én minden paraszttól, akinek jogos vagy jogtalan követelését vagy sikerül elintéznem vagy nem. Így csak az egyetlen zsidó doktortól függök, többé kevésbé”.

A falu “nadrágosai” nem lettek barátaivá, de éjszakákat töltött a parasztok ügyeivel kapcsolatos beadványok, kérvények és tanútételek írásán, mert ismerte a törvényeket, azok őt mindig érdekelték, és nagyapa meghagyása szerint komolyan vette a családi szóigét “nobilitas obligat”.

Kevés pénz volt, Anya harmadosztályon utazott Pestre a Rókus kórházba hogy engem hozzon a világra.

* * *

Amikor a villamoson utazunk, vagy magunk elé bambán bámulunk, vagy nézegetjük az hátrahaladó utcát, a kirakatokat, házakat és a cégéreket, a lemaradó gyalogosokat. Na most, amíg olvasunk valamit, fel -felnézünk és látjuk a Budai Várat, a Citadellát és az Országházát egyszerre a Margit hídról. A Dunán megy egy hajó, gondoljuk meg, min gondolkozunk.

Adok egy ötletet, de nézzetek ki az ablakon minden tíz, tizenöt sor után, és vitatkozzatok velem, aztán megint nézzétek át, keressetek választ magatoknak, nem tudok segíteni, mert nem vagyok ott.

Csak ne felejtsetek el leszállni ott, ahová mentek

Szimmetria, egyensúly. aszimmetria, erők egyensúlya - és magunk.

Ambrus Bácsi írta, amikor a pesti sárga villamos utasaira gondolt.

Szimmetria egyenlő méretet jelent. Mesterséges szó annak a helyzetnek a leírására, amelyben a tárgyaink, mintáink, azok elhelyezése egyforma és egyenlő egy határ mindkét oldalán. Ha ez a határ egyenes vonal, axi-szimmetria a helyzet neve, ha egy pont centri-szimmetria, ha a határ két oldalán lévő holmijaink olyanok mintha tükörképei lennének egymásnak – igazad van – hívjuk tükörképnek.

(axis tengelyt, centrum központot jelent latinul)

No és, miért kell latin szavakat használni?

- Azért, mert azt mondja a tudákoskodás szabálya: „ha tudod latinul mondani igazabb, mintha nem tudnád”.

-Hát ez mit jelent?

-Semmit, de okoskodó.

- Semmi se igazabb egy másik igaznál.

Ugye mégis jó neveket adni a különböző helyzeteknek.

Most mesélek egy kicsit. Kuala Lumpurban az egyetem szervezett egy Konferenciát (összeröffenést) jeles professzorok és muzulmán írástudók számára. Amint azt gyarmati korukban tanulták az angoloktól, az urak egy része a magas asztal mögött, többsége, pedig a nézőtéren sorba beépített karjaikon jegyzettáblával ellátott karosszékekben foglalt helyet. A hölgyek az ajtó körül álltak, és fogadták az érkező résztvevőket, köztük John Dingle barátomat, aki mint vendégprofesszor az egyetem jövő évekre szóló műszaki tanrendjén dogozott náluk. Az ottani élményéről lesz itt szó egy kis fontos hozzáadással..

Az 1984-es összeröffenés címe: Iszlám szerepe a tudományban.

Több dolgozatot olvastak fel szerzőik, különféle tapasztalataikról, kísérleteikről és a Koránt követő muzulmán irodalomból levont tudományra vonatkozó következtetésekről. Mindegyik különleges példákat, vagy a közéletben sokat vitatott elgondolásokat elemzett. John a harmadik sorban középen ült, és hallgatta az elmondottakat, melyek lényegét így lehet összegezni: „általában a tudományos meggondolások helyesek, és sok gyakorlati eredményhez vezetnek, de Iszlám tanítása mindig magasabb rendű a tudományok feltételezéseinél, mint alapvető meggondolás.” Az erre vonatkozó példát elmondom, amint az egyik előadó írta:

Igaz, hogy a nyugatiak sok hasznos gépet építettek a Föld forgásának és keringésének, gömbölyű mivoltának a feltételezése alapján, bár maga ez az elképzelés helytelen. Ugyanis Mohamed Próféta, amikor a magasba emelkedett és utána visszaereszkedett tanítványai körébe beszámolt a látottakról: "láttam, hogy a Világ tárcsa". Mondta a Próféta.

Ezt hallva John felállt, az ő sajátos egyenes tartásával, átdörzsölődött a sorban ülőkön, vagy neki utat adó felállókon, az egész terem láttára fel a középső ösvényen, a főbejáraton át kimenetelt. Nem hiszem, hogy látszott rajta belső mérge ennyi ésszerűtlenség hallatán, repülő Mohameddel betetőzve, sőt valószínűleg kiült az eseményt lekicsinylő vigyor az arcára. Az iszlámi akadémikusok méltóságteljes hölgyei kedvesen, mint egy gyerekre, mosolyogva néztek rá, mondván: „nincs semmi baj John, mi megértjük , Neked ez nehéz lehet. Mint nyugati embernek; nagyon fennköltöttek az itt hallottak”

A Brit–Magyar Társaság egyik összejövetelén elmondtam ezt a történetet a Bristoli Egyetem elméleti fizika tanszék jeles professzorának, Győrffy Balázsnak, és véleményét kértem.

Prof. Győrffy felvetítette a Naprendszerről készített képet és válaszolt:

„Az a kérdés, milyen magasra emelkedett fel Mohamed, mert ha elég magasra, akkor ezt a képet láthatta a Világról. A naprendszer bolygói egy vagy kettő kivételével mind közel egy síkban keringenek. Mohamed idejében, az ötszázas években ez a világnézet, tanult körökben ismeretes volt, a klasszikus görög bölcselők megfigyeléseinek alapján.”