Ambrus Bácsi

Ambrus Bácsi mindenkinek azt mondja, hogy 1833-ban született és mivel már ő az egyetlen aki él és ott volt, legjobb, ha elhiszitek neki, nem valljátok kárát. Azért mondja, mert a XIX. század szellemi világát nagy tiszteletben tartja. Az emberek hittek abban, amit tettek, ha jó volt, ha rossz. Nem úgy, mint manapság, amikor egy-két kivétellel, (pl.: 1956.) az eseményekbe akaratlanul sodródnak bele egész nemzetek országok kormányai és kisemberek is.

Ha kérdik, "hogy kerültél a Brit Szigetre?" A válasz: "Mint Pilátus a krédóba"!

Angol barátja, akivel együtt voltak tanácsadó mérnökök, a 80-as években, azt kérdezte tőle:

"Mondjad, öregfiú, biztos vagy te abban, hogy tagja vagy az emberiségnek".

"Biztos, csak annyira, mint bármi másban" felelte.

Ez a határozott bizonytalanság 12 év atomipari tapasztalatának az eredménye. Építés és tervezés egyszerre folyik. Amikor hibát találnak, a javítást új műszaki fejlődés néven könyvelik el. Aztán a politikusok szakértői tanács ellenére megváltoztatják az egész irányzatot kereskedelmi nyomás alatt. Mégis felépült néhány atomerőmű. Drágább és veszélyesebb játékot is építenek, kivénült hülye gyerekeknek.

Éghajlat utánozó termeket tervezni nagyon szeretett, mert alaptervtől üzemnyitásig felelős volt mindenért.

Az olajipart viszont nagyon csúnya életmódnak tartja, de két szép élménysorozatot kapott tőle, az egyik az volt, hogy visszatérhetett régi magyar diákkori szerelméhez, a hajókhoz és a tengerhez; a másik, pedig az északi sarkkörtől az olasz csizma orráig megtett utazásai voltak. Sok-sok cég műszaki felkészültségéről és gépek, szerkezetek gyártásáról értesülést szerzett ügyfele számára, és időt is talált Európa szépségeire.

A sok ismerőstől mindig azzal búcsúzott, hogy visszajövök ám, újra látni benneteket, de ez alig-alig, történt meg. "Good bye" volt legtöbb esetben az utolsó szó, talán egy vagy két kivétellel. No de ez Veletek is így van, amit nem érünk el, azt a másvilágon az orrunkra húzzák, amikor valakivel befejeztük ügyeinket, attól elbúcsúzunk. Vagy mi visszük a táskánkat, vagy őt viszik ki.....

De ami az első fedőlap és az utolsó között olvasható az "Jó mulattság".