Nyílt levél honfitársaimhoz, különösen a MAFE tagjaihoz a december 5-én megtartott népszavazás után

Tisztelt Honfitársaim!

December 5-én népszavazást rendeztünk. Most már oktalanság azt emlegetni, hogy nem kellett volna, így vagy úgy jobb lett volna, mert minden szabályosan történt.

Azon a napon törvényben biztosított jogunk volt véleményt mondani két kérdésről. A törvények betartása, tisztelete kellett volna, hogy vezessen minket, ha a becsületes úton kívánunk járni. Az állampolgári tisztelet kinyilvánítása az egyik legdemokratikusabb intézményünk, a népakarat kifejezése iránt az, ha részt veszünk egy népszavazáson. A távolmaradás oka lehet közönyösség, restség, tudatlanság hazafiatlanság, felelőtlenség, vagy sanda számítás, ezek mind-mind olyan undorító tulajdonságok, amelyek az igaz magyar embert soha sem jellemezték a múltban.

Jó magam elmentem december 5-én a számomra kijelölt szavazókörbe, és véleményt nyilvánítottam a feltett kérdésekben. E honlapon kértem minden honfitársamat, hogy ugyanezt tegye.

 A magyar választópolgár titkos szavazással fejezheti ki döntéseit.
A fülkébe a papírral és kezemben a tollal egyedül léptem be, kint hagyva a pártokat és a médiát, de mégsem voltam magam. 

A függöny mögött ott voltak velem az elszakított testvéreim, akiknek feltaláltam a Duna televíziót, akik rendszeresen hozzám fordultak találmányaik ügyes bajos kérdéseivel. 
Akiknek könyvet csempésztem, szép szót vittem. 
Akik szégyenlősen kérték segítségem adományt gyűjteni falujuk düledező templomának. 
Akiknek gyógyszert, uraságoktól levetett számítógépeket szereztem. 
Akikért százszor megalázkodtam, mosolyogtam, jópofásodtam, dühöngtem uraik előtt palotákban, hivatalokban. 
Akikkel vég nélküli beszélgetésekben váltottuk meg ezt a rút világot. 
Együtt nevettünk, sírtunk, szerettünk, ettünk-ittunk....

Ők mind, mind lélekben figyeltek engem, hogy mi lesz a döntésem. A toll megremegett kezemben, és éreztem millió testvérem ösztökélő mozdulatát, amelynek segítségével IGEN került a papírosra, ott, annál a bizonyos kérdésnél.

Megkönnyebbülten és boldogan léptem elő a függöny mögül, és lélekben Trianont temettem. 

A népszavazás lezajlott. 
Világosan megfogalmazott nemzeti-társadalmi sorskérdésekre az emberek nagy többsége nem válaszolt. Tehát győzött a közöny, veszített a demokrácia és a szolidaritás.  Mindennek  legsajnálatosabb  eredménye pedig az, hogy Trianon szelleme tovább él, de ezúttal már a magyar országlakosok jóvoltából. 
Mélységesen szégyellem magam elszakított véreink előtt. Kérem a magyarok Istenét, hogy szítsa fel mindannyiunk lelkében a testvérszeretetet, és segítse leküzdeni a Gonoszt.

Így érezem ezt én, és ezt tettem én, Vedres András, a Magyar Feltalálók Egyesületének főtitkára.
Ha e tisztemben cselekedetemet valaki politikai állásfoglalásnak veszi, vagy bármely okból helytelennek tartja, akkor  álljon elém, és vesse állásfoglalásomat szememre, kifejezve, hogy  e nyíltan vállalt magyarságom miatt alkalmatlannak tart egy MAGYAR egyesület vezetésére! Akkor majd lemondok, és partizánnak állok.

Budapest, 2004. december 5-én éjfélkor.

Vélemények és reagálások itt elküldhetők.