A szellemi tulajdon

(Általános tájékoztató)

Rövid történeti bevezetés

Az emberi szükségletek folytonos kielégítése az élet alapja. A szükségletek időről időre növekednek, úgy ahogyan a Föld lakossága gyarapodik és vágyakozik egyre többre és másra, mint amije van. A népesség gyarapodása a szükséglet-kielégítés legnagyobb kényszere.

Kezdetben a vadászat és gyűjtögetés, később az állattartás, és a földművelés voltak a szükséglet-kielégítés optimális eszközei, majd a munkamegosztás létrehozta az ipart. Megjelent a tulajdon és azzal a gazda, aki gazdálkodik. Megjelent az áru és a pénz, majd kialakult a gazdaság és gazdagság. Az egyre nagyobb gazdagság elérése lett a közvetlen cél, a szükségletek kielégítése a profitszerzésen keresztül érvényesül. Az anyagi javak létrehozásának módja a termelés, melynek lényege valamiből valamit előállítani.

Talán a középkor tájékán az akkor ismert anyagi források kimerülni kezdtek, ezért újabbak után kellett nézni. Amerika felfedezésével erőforrásaink kiegészültek, de ez is kevésnek bizonyult.

A reneszánsz korban bizonyossá vált, hogy van egy a kiapadhatatlan forrása az anyagi javaknak, ami nem más, mint az alkotó tevékenység. Az alkotás folyamatában, első lépésben minden a gondolatainkban kel életre, majd alkalmas esetben, a következő lépésekben e gondolat tárgyiasul és megszületik a mű. A gondolat, illetve tárgyiasult formája az alkotónak köszönhetően létezővé válik, és lehetőséget ad a termelés révén a növekvő szükségleteink folytonos kielégítésére.

 Az anyagi és szellemi javak mindig is együtt léteztek. Kezdetben közkincs volt mindkettő. A szűkösség vezetett az anyagi javak tulajdonlásához, a szellemiek azonban hosszú-hosszú időkig tisztán közkincsek voltak.

Velencében, 1474-ben született az első törvény, amely kimondta, hogy egy elmés szerkezet kiagyalójának kizárólagos tulajdonjoga van alkotásához. Ez forradalmi gondolatnak számított.

A következő jelentős állomás az első szerzői jogi törvény (Anglia, 1709), amely megtiltotta a művek engedély nélküli többszörözését.

A technika alakulása tágította a szabadalommal védhető alkotások körét, a növények, gyógyszerek, állatok és legújabban egyes számítógép programok is lehetnek szabadalom tárgyai. A kiterjesztés minden esetben az Egyesült Államokból indult ki.

A szerzői művek műfajokba sorolhatóak, amelyeknek száma különösen a feltalált technikák révén folyton gyarapodik.

A múlt század végére a szellemi tulajdont érintő jogi szabályozás minden országban hasonló lett, miután Kína is bevezette a szabadalmi oltalmat a titokvédelem helyett.

Több mint ötszáz év kellett ahhoz, hogy létrehozzuk azt a kifinomult jogrendet, amely a szellemi tulajdonnal kapcsolatos.

 Gazdasági szükségszerűségből adódik, hogy a következő évszázadokban nem a rabszolga, a föld, a pénz tulajdonlása lesz a döntő, hanem a szellemi tulajdon válik meghatározóvá. Az alkotó, illetőleg a szellemi tulajdonos lesz a jövő társadalmának vezető ereje. Erre érdemes tudatosan készülni.

Alapfogalmak, általános elvek

A teremtés, semmiből létrehozni valamit, az Isten képessége. Az ember tisztán gondolati szubsztancia teremtésére képes csak. Az alkotás mindig valamiből jön létre.

Az anyagi javaink a teremtet világból valók, illetve a történelem előrehaladtával azokból általunk létrehozott dolgok exponenciálisan gyarapodnak.

 A szellemi javak egy része tisztán gondolati. Ilyenek a találmányok, vagy tudományos tantételek, amelyek nem fejezik ki az alkotójuk stílusjegyeit. Például az atomreaktor találmányi gondolatából nem következik Szilárd Leó személye, vagy az E=mc² összefüggés nem utal Eisteinre. Másik részük kifejeződése fizikai hordozót igényel. Ez esetben a műből vissza lehet-e következtetni az alkotóra. Ilyenek a művészi alkotások, beleértve a számítógép-programokat is. Az ecsetvonások, pár taktus zene, vagy egy verssor, netán az algoritmusok rendje olyannyira jellemző lehet, mint az alkotó képmása vagy neve, természetesen csak akkor, ha a mű eredeti, és nem másolat.

 A szellemi tulajdon nem annyira nyilvánvalóan sajátja valakinek, mint az anyagi tulajdon. Elismertetéséhez bizonyos jártasság és mások (hatóság, képviselet stb.) közreműködése szükséges.

A szellemi javak egyik része tisztán közkincs, azaz mindenkié, mint például a tudomány, a nyelv, a népművészet stb.

A szellemi javak másik fele, mint például a találmányok vagy művészi alkotások, a tulajdonlást tekintve kettős jellegűek. Információ tartalmuk köztulajdon. Egy szabadalom leírta műszaki információt, vagy egy eredeti mű tartalmi vonatkozásait egyformán mindenki birtokolhatja. Üzletszerű használatuk, illetve többszörözésük azonban idő és térbeli korlátokkal rendelkező magántulajdonban lévő monopólium.

Az alkotás tárgya szerint a szellemi tulajdon két csoportra osztható: műszaki alkotások és művészi alkotások. A műszaki alkotásokkal kapcsolatos sajátos tulajdonjogokat az iparjogvédelem, míg a művészeti (ide értve a számítógép-programokat) alkotásokat és alkotóikat a szerzői jog védi.

 Az iparjogvédelem elsősorban a találmányok, használati minták, új növényfajták, ipari minták stb. oltalmával, áru- és szolgáltatási védjegyekkel, és a tisztességtelen verseny megakadályozásával foglalkozik. Nem hagyhatjuk ki azonban a felsorolásból a származási jelzések és eredetmegjelölések oltalmát sem. A továbbiakban a találmányok, használati minták, új növényfajták, ipari minták stb. együttes megnevezésére a „találmány” szót használjuk

 A találmány olyan abszolút új, szakember számára nem nyilvánvaló, iparilag alkalmazható gondolat, amely egy adott műszaki probléma gyakorlati megoldását jelenti. E gondolatot a szabadalmi bejelentés írja le, melyet nemzeti vagy nemzetközi hatóságnál kell benyújtani az elsőbbség elismerése végett. A benyújtás pillanatától ideiglenes oltalom illeti meg a bejelentő találmányát.

A szabadalmaztatásnál a kritériumok teljesülését a világban azonos gyakorlat szerint bírálják el. Módot adnak az eljárás során a felszólalásokra is, amelyeket figyelembe vesznek. Egy megadott szabadalommal kapcsolatos jogi lépésekkel (megsemmisítés, korlátozás stb.) az illetékes bírósághoz kell fordulni.

 Az országok szabadalmi hatóságai, vagy bizonyos nemzetközi szervezetek, mint a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO), az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) vagy az Afrikai Regionális Iparjogvédelmi Szervezet (ARIPO) pontosan regisztrálják, hogy ki, mikor, mire kért oltalmat. A majdani jogokat más országra kiterjeszteni az elsőbbségtől számított egy éven belül lehet. A szabadalmi bejelentésben kellő módon ismertetni kell a találmányt. A szabadalmi hatóság ezt az információt eljárása során közzéteszi, majd az esetleges felszólalások után megvizsgálja a szabadalom kiadásához szükséges feltételek (abszolút újdonság, nem nyilvánvalóság, műszaki területen való alkalmazhatóság és alaki követelmények) meglétét. Ezek teljesülése esetén az illetékes hatóság kiadja a találmányra a szabadalmi okiratot, amely a végleges oltalmat jelenti.

 A feltaláló, a találmányi gondolat kiagyalója, csak természetes személy lehet. A feltalálót vagyoni és személyéhez fűződő jogok illetik meg. Ez utóbbiak elidegeníthetetlenek és elvitathatatlanok. A találmányi bejelentéssel ébred a feltalálóság, és öröké megmarad a szabadalom megszűnésétől függetlenül. A bejelentés elutasítása esetén valaki feltalálói mivolta természetesen visszahatóan megszűnik.

 A szabadalom az állam által kibocsátott okirat. Leírja a találmányt, és meghatározza az oltalmi kört. A szabadalom monopólium, mert jogosultja, a szabadalmas számára biztosítja, hogy a kérdéses találmányt csak ő, vagy az általa arra feljogosított személy hasznosíthatja. A szabadalom jogosultja lehet maga a feltaláló független feltaláló, vagy más, például annak munkáltatója (szolgálati szabadalom). A szabadalom biztosította jog térben és időben korlátozott. Csak az azt kiadó állam területén, a fenntartási illeték megfizetésének ideje alatt, de általában maximum húsz évig érvényes. A szabadalom tehát a műszaki információért illeték fejében biztosított monopólium, az egyetlen olyan, amelyet a piacgazdaság elfogad és eltűr. Alkotni és megvalósítani igen nehéz és költséges, lemásolni valamit pedig könnyű és olcsó. Ha nem fűződne a találmányokhoz a szabadalom monopóliuma, mindenki csak másolna, nem fogna költséges fejlesztésbe senki sem, vagy mindent titokkal védene. Ekkor sérülne a közérdek, mert kevesebb lenne az újdonság, vagy a technikai információ önkorlátozása miatt alacsonyabb lenne a műszaki színvonal.

 A szabadalommal védett megoldást nyilvánosságra hozzák, abból bárki meríthet, maga számára, kísérletezéshez, fejlesztéshez elkészítheti a védett berendezést, megvalósíthatja a védett eljárást. A bitorlás bűntettét csak az követi el, aki engedély nélkül hasznosítja (gyártja, raktározza, értékesíti) a szabadalommal védett találmányt.

 Egy műszaki alkotás védelme nem kötelező, azt a jogosult dönti el, hogy él-e vele egyáltalán. A technika történetében számos példa van arra, hogy valaki az elsőbbsége elismertetéséért találmányi bejelentést tesz, majd a fenntartást nem fizeti azért, hogy megoldása tisztán közkincs legyen, mint ahogyan Benjamin Franklin tette a vaskályhával egykoron.

A csak a feltaláló, illetve annak államilag elismert képviselője (szabadalmi ügyvivő) tehet. A bejelentő álladó lakóhelyén kívüli országokban ügyvivő igénybevétele kötelező. A szabadalmaztatásért állami rendeletekben meghatározott illetéket kell fizetni, az ügyvivői költségek szabadárasak. Egy megadott szabadalom után az idő előrehaladtával egyre növekvő fenntartási díjakat kell fizetni.

 A szerzői jog által védett műalkotásnak, beleértve a számítógép-programot is egyetlen feltétele van csupán: a műnek eredetinek kell lennie. Azaz nem lehet másolat, következésképen hordoz valamit alkotójából. Szükségszerű velejárója az, hogy van anyagi megtestesítője. A szerzői jog a mű keletkezésével ébred, külön bejegyzése nem szükséges (de lehetetlen is), és a szerző halálát követő 70 év után évül el. A szerzői jogi törvények a mű üzleti célból történő többszörözését engedélyhez kötik, de nem tiltják a saját célú (nem üzleti) másolást. A szerzői mű információtartalma közkincs. Elidegeníthető része a kiadói jogban testesül meg.

Manapság a találmány és a műalkotás szinonimájaként egyesek rossz fogalmakat használnak. Ilyen az újítás, ami nem más, mint csak egy meghatározott körben (üzem, város, ország stb.) nem ismert, vagy alkalmazott dolog. A felfedezés sem lehet a találmány megfelelője, mert az egy önmagában létező dolog megtalálása, felismerése. Az ötlet szavunk is divatos manapság, ami csupán egy hirtelen támadt, néha meglepő gondolatot jelöl. Ebből következően a hangzatos „ötletgazda” kifejezés nem jogi kategória, mint az alkotó azaz a  szerző vagy a feltaláló. Végezetül a legnagyobb zavart az innováció fogalmának téves használata okozza, amit gyakran azonosítanak a találmány, vagy a műalkotás fogalmával.

 Az innováció (megújulás, fejlesztés) valami újnak a megvalósítási, hasznosítási folyamata. Tárgya, alapja és a jogi védelmének biztosítéka is egyben a szabadalmaztatott találmány vagy szerzői joggal védett műalkotás.

Az innováció általában egy vállalkozás legtitkosabb belügye. Következetes, szigorúan korlátozott, célirányos tevékenység, amelyet a feltalálás (invenció), alkotás fékez, és megzavar. A feltalálói, alkotói tevékenység viszont nem tűri az innováció meghatározott, tervezett korlátjait, a szabadalmi, szerzői jogvédelmi rendszer pedig nem teszi lehetővé a titkosságot. A két ellentétes szemléletet és munkamódszert nem ötvözni, hanem visszacsatoló rendszerben párhuzamosan érvényesíteni érdemes. A találmány, műalkotás innovációt indít, az innováció pedig a megoldandó problémák által újabb és újabb találmányokat és egyéb műveket igényel.

 Az innovációs potenciál a megújulás, fejlesztés képessége, illetőleg az arra való törekvés kifejeződése. Ez arányos a rendelkezésre álló szellemi javakkal, beleértve mind a közkincseket és a szellemi tulajdont. A megújulási törekvésre egy adott időszakban a szabadalmi bejelentések száma utal legjobban, mert csak azt regisztrálják, a műalkotásokat nem, valamint mert a szándékot is jól tükrözi. Befolyásolja ezt a potenciált a mozgósítható anyagi források nagysága is, ami a GDP-vel arányos.

 A szellemi tőke, olyan felhalmozott immateriális javak, szabadalmak, kiadói jogok és egyéb jogosultságok, védjegyek tudás és tapasztalat (know how) stb. összessége, amely tulajdonosának értéktöbbletet hoz. A szellemi tőke a jövőben egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, mert nagy profitot ígér. A leglényegesebb eleme a szabadalom és a szerzői jogi védelem.

 A technika állásának velejárója, hogy a szabadalmazható találmányok köre folyton bővül. A bővítést a legnagyobb versenytárs, az USA diktálja. Amelyik ország ebben a tekintetben nem felel meg az amerikaiak elvárásának, arra nyomást gyakorolnak jogi rendszerének megváltoztatására. A legutóbbi években erre két példa is volt. Az Antall kormány idején az USA megfenyegetett bennünket, ha szabadalmi törvényünk záros határidőn belül nem teszi lehetővé a gyógyszerek védelmét, akkor elveszítjük a legnagyobb kereskedelmi kedvezményünket. A módosítást, amit már évek óta parciális érdekviszonyok túlzott érvényesítése miatt állandóan halogattunk, kapkodva, és hátrányos módon kellett megtennünk.

Az Orbán-kormány idején egy amerikai monopólium megfenyegetett minket azzal, ha nem töröljük el a szabadalmi törvényünkben a szolgálati viszonyban lévő feltalálók arányos díjazását, akkor nem fektet be hazánkba. Természetesen, hogy a törvényt módosítottuk, ma már nálunk is az amerikai rendszer van érvényben, a cég feltalálóinak nem köteles a közreműködésükkel arányos találmányi díjat fizetni. Ezt a rendszert a szerzői jogdíjaknál is alkalmazzák már.

 A számítógép-programok szabadalmaztatásának elindítója is a technika. Sok találmány szerves részévé vált már a számítástechnika. Már egy évtizede, hogy az USA hatósága szabadalmakkal védi az olyan szoftvereket, amelyeknek szorosan vett műszaki alkalmazásuk van. Ilyeneknél az alkotás gondolati szubsztanciája pont úgy megfogható, mint bármilyen találmány esetén. Az USA hatalmas gazdasági előnyhöz jutott, hogy elsőként monopóliumot adott a számítógép-találmányokra. A hazai feltalálók, is időben felismerték a lehetőséget, többen számítógépes találmányokat alkotnak. Természetesen, hogy szabadalmi oltalmat akarnak alkotásaikra. A Magyar Szabadalmi Hivatal a szabadalmi törvény szellemétől vezetve bizony oltalmat adott már számos ilyen találmányra, bár a törvénymódosítás még várat magára.

Az USA feltalálók évente közel 200 ezer műszaki alkotást hoznak létre, azok egy része már az „új műfaj” a szoftver-találmány keretén belüli. Nálunk évente jó ha 800 találmány születik. Nem kellene inkább inspirálni az alkotóinkat, hozzanak létre „modern” találmányokat, mint demonstrációt szervezni a szoftverszabadalom ellen?

 Azok a programok, amelyek a számítógépen belül „élnek”, továbbra is szerzői műnek tekintendők, azokat hordozóra írt jelek testesítik meg. A „klasszikus szoftveralkotóknak, forgalmazóknak tehát nincs mitől tartaniuk. A játékszabályok rájuk nézve semmit sem változnak. Aki pedig közkincseket kíván alkotni, hát tegye meg, a szabadalmaztatás, a szerzői jogdíj szedése nem kötelező!

 A jogfejlődés egyértelmű, feltartozhatatlanul általánossá válik a világon az olyan szoftverek szabadalmi védelme, amelyeknek szorosan vett műszaki alkalmazásuk van. Aki ebben a vonatkozásban nem hajlandó haladni, kényszeríteni fogják. Megéri?

Budapest, 2004. augusztus 15.