Szellemi tulajdonban a világ
(Találkozás Bogsch Árpáddal)

Képes riport: Szellemi tulajdonban a világ
(Találkozás Bogsch Árpáddal)

A volt Népszövetség szomszédságában fölépült új WIPO székház építészileg is figyelemre méltó; hatalmas üvegfelületei minduntalan más és más képet mutatnak - a természeti környezet (főként a felhők, az ég) változásai szerint. De tükröződik benne az őt körülvevő park fáinak szépsége is; festői látványnak nevezni egyáltalán nem túlzás. Talán bizonyítja ezt nyomban a hallban elhelyezett nagyméretű festmény (hazánkfia; a Franciaországban élő Emeric munkája), amelynek szép kék gesztusai pontosan ezt a látványt örökítik meg. 

Emeric, a jó barát, fest;  "A WIPO Székház" (1991) festménye és az épület makettje Budapesten kiállítva 1996-ban

A belépő magyarnak rögtön a bejárattal szemben egy textilkép is föltűnik; ismerősnek tetszik Polgár Rózsa munkája. Amikor pedig Molnár C. Pál festményeivel is találkozik, gyanakodnia kell, hogy itt valami tendenciózus válogatás működik, uram bocsá' magyar lobby. Nos, természetesen tudjuk, hogy a WIYO főigazgatója Bogsch Árpád, ugyancsak magyar, az ő alapos "idegenvezetése" után pedig egyértelművé válik: az ő ízlése, választása jelentkezik a kétségtelenül lenyűgöző eleganciában. Ő az, aki képes egy megbízható információ alapján nyomban gépre szállni, autóba ülni, hogy valamely velencei régiségkereskedőnél, párizsi galériásnál beszerezzen egy általa ebbe a környezetbe álmodott műtárgyat.

Molnár C. Pál: "Rába-part"

Egyelőre azonban még nem tartunk itt, még csak beléptünk, még csak a meghívót vettük kézbe, még csak a külön liftbe tessékelt be a titkárnő, még csak a hatalmas dolgozószoba ajtaja tárult föl, s az asztal mögül a főigazgató úr emelkedik fel üdvözlésünkre. Csak egészen rövid tájékozódások egymásról, a szem éppen csak körbe fut az üvegfalon át látható városképen, persze nyomban a szökőkutat, a tó csodáját érzékelve, a vendéglátó máris ebédre invitál - így szólt a meghívás -, újfent a lift, most már a tizenkettedik emeletre.

Előbb a szervezetet mutatja be, a vendégnek azonban nagy erőfeszítésébe kerül, hogy tekintetét visszaterelje a muzeális értékű reneszánsz bútorokról, barokk festményről. Aztán összekapja magát, és véleményt kér az otthoni helyzetről.

- Általában a magyar változásokat - gondolkodik el Bogsch Árpád - csupán a gazdasági nehézségek szemszögéből nézik. Ez torzít. A nehézségek csak átmenetiek, rövid ideig tartanak. Ilyen incidensek a nyugati országokban is voltak egy-egy válság után. A változás óriási. Most szabadság van, megszűnt az idegen okkupáció, elmúlt a félelem kora. Az ország száz százalékig felelős a sorsáért. Ennek akár minden reggel is lehetne örülni, olyan jelentős dolog. A gazdaságban természetesen gond, hogy a kommunista rezsim a maga negyven esztendeje alatt mindent átalakított. Kezet változtatott a tulajdon. És most lehetetlen visszajuttatni a régi kezekbe. Keserű pirula, józanésszel azonban az ellenkezője nem képzelhető el. A magyarokban mindig volt jó adag képzelőtehetség, mindig születtek jó ideák. Bele tudják élni magukat az új körülményekbe. Jelei is vannak már.

- Talán Genfből is érzékelhetni, hogy otthon éles viták alakulnak ki az átalakítás csaknem minden kérdésében.

- Az a fontos, ne legyen torzsalkodás. Ne a századelő magyar parlamentjét másolják. Az utóbbi hónapokban sokkal józanabb magatartás jeleit érzékelem. Ezt jelzi a kormány stabilitása is. Antall miniszterelnök úrnak a komolyságával sikerült bizonyítania, hogy ezt a kormányt hagyni kell kifutni Szörnyű, ha egy kormánynak csak az életben maradásért kell küzdenie. Szörnyű, hogy a viták lényegtelen, gyakran személyi kérdések körül forognak.

- Világos ítélet, pontos fogalmazás. A főigazgató úr akárha Magyarországon élne. Hallhatnánk valamit életútjáról?

- A Fasori Evangélikus Gimnázium volt az alma mater, vissza is szeretném fizetni, amit kaptam tőlük. Úgy látom, most is igen jó kezekben van, igyekszem segíteni. Mindig nagyon büszke voltam fasori diákságomra. Apám is ott tanult Őseim késmárki cipszerek voltak, én már Pesten születtem, és a fasori szellemet éreztem otthon is. Jogot végeztem, a Magyar Rádiónál a szerzői jog szakembere voltam, amikor 1948-ban eljöttem. Párizsban, az UNESCO-nál helyezkedtem el. Ott is a szerzői jog volt a területem. Meg kellett tanulnom spanyolul. Aztán Washington következett, majd 1963-ban Svájc.

- Már a szellemi tulajdon - átfogóan? - Igen. Szakosított szervezetet akartam formálni, világbefolyásra volt szükség. Csakis az ENSZ fönnhatósága alatt lehetséges ez. Létrehoztuk a nemzetközi szabadalmi rendszert. Egyetlen bejelentéssel a föltalálók alkotásai eljuthatnak a világ minden pontjára. Itt kapnak bizonyítványt: szabadalmazható-e ötletük. Egyetlen esztendő alatt sok tízezer bejelentés történik. A piacgazdaságra áttérő Magyarország számára ennek ugyancsak óriási jelentősége van. Él a konkurencia, versenyezni kell. Vitathatatlanul szüksége van a világ gazdaságának a szellemi jogra. Rendnek kell lennie, hiszen nagy pénzekről, súlyos bevételekről van szó. Fantasztikus a védjegyek értéke is.

- És otthon?

- Természetesen nem ismerek mindent pontosan, szeretnék azonban innét is hasznára lenni az országnak. Sosem hunyt ki a reményünk, hogy Magyarország egyszer független lesz. Én mindig függetlenként kezeltem a magyar delegációkat, el akartam fogadtatni a szovjet nyomás idején is, hogy az ország önálló. Fedeztem a magyar érdekeket a szovjetekkel szemben, erkölcsi tiszteletet igyekeztem kivívni az ország iránt. Most az a föladatom, hogy a változások komolyságát jelezzem, és igyekezzem a befektetőket meggyőzni, hogy megbízható partnereik lesznek a magyarok.

Még megtekintjük az ülésterem magyar frízét, körüljárjuk a látványosságokat, marad idő adomázásra is, és emlékezetünkbe véssük az épület kupolájának latin föliratát, amely Bogsch Árpádtól származik:

NASCUNTUR AB HUMANO INGENIO OMNIA ARTIS INVENTORUMQUE OPERA # QUAE OPERA DIGNAM HOMNIBUS VITAM SAEPIUNT # REIPUBLICAE STUDIO PERSPICIENDUM EST ARTES INVENTAQUE TUTARI

 Magyar fordításban:

AZ EMBERI SZELLEM A FORRÁSA MINDEN MŰVÉSZI ALKOTÁSNAK ÉS MINDEN TALÁLMÁNYNAK # AZ ÉLETET EMBERHEZ MÉLTÓVÁ AZOK TESZIK # A MŰVÉSZETI ALKOTÁSOK ÉS A TALÁLMÁNYOK GONDOS VÉDELME AZ ÁLLAM FELADATA

 Fönt a tetőn leng a kék zászló.

(A magyar vonatkozású műalkotások legnagyobb részét mára már eltávolították, azok raktárban pihennek...)