Facebook oldalamon 2017-ben közzétett fontosabb írásaim

2017. november 1.

Emlékeim homályában ma, 2017 halottak napján három gyertya pislákol

Az első gyertyám: a Tanár úr

Gyógyszerkutatói pályám kezdetétől munkatársam és barátom volt Ő. Mindenki tanár úrnak titulálta, bár tanult szakmája vegyészet volt. Nagyon alapos, türelmes, és szorgalmas ember volt, briliáns műveltséggel. Kissé raccsolva előadott magyarázatai mindenkit meggyőztek. Kísérleti munkája maga lehetett az etalon egy kutató előtt. Élvezet volt vele dolgozni, azaz vele együtt élni, mert azokban az évtizedekben a szó szerint értendően, a hétköznapokon akár napi 24 órás munka jelentette számunkra a az életet.
Hogyan is dolgoztunk? Hát vidáman, versengve, de játékosan. A kémiai szintézisek holt idejében az összes létező kártyajáték sorra került, a manuális kísérletezgetés közben pedig elmetorna járta. Akkoriban Karinthy Frigyes volt a kedvencünk, imádtuk az anagrammáit. Fütyörészve pepecseltünk, amikor egyszer megszólaltam:

Ha égő csikked (a Tanár cigizett munka közben, ami ma óriási bűn) éteres lombikba log, gyulad a gőz!

Kisvártatva jött a válasz tőle:

Láttam tegnap a tvben, egy gazda kimet az ólba, kezében moslékos vedre, sand rá sikoltva malaca éhesen.

Remélem, hogy olvasóim között van, aki megfejtette a Tanár úr becses nevét, amit közös találmányaink szabadalmi okiratai jobban őriznek.

A nyolcvanas években halnyálmirigy rákkal birkózott. Otthonában a halálos ágya mellett álltam. 
Tanár, Belgiumból, a Leonidastól hoztam neked ezt, megkóstolod? 
Felém nyújtotta csont és bőr hosszú karját. Elvette az édességet.

Praliné, praliné, de csínos asszonyka ő!

Erre nevettünk, mint régen a szóviccein. Elmajszolta a pralinét, majd befordul nagy nehézkesen a fal felé, és reggelre elhunyt.

 

A második gyertya: Csini baba

„Csini baba szeress belém…” – szólt akkoriban a sláger. Volt egy kolléganőnk, aprócska gyönyörű lány, mint a mesékben. Mi férfi emberek csak bámultuk, mint egy szentképet, annyira szép volt, hogy kikezdeni egyikünk se mert vele. 
Ő az állatkísérleteinket végezte. Új görcsoldók után nyargalásztunk, ezért patkányain nikotin injekcióval görcsöt idézett elő, majd nézte, hogy az általunk szintetizált vegyületek melyike tartja életben az állatokat.

A nyolcvanas az években a cég vitorlás klubjának ügyeit intéztem. Hát természetes, hogy a csinos kolléganőt beszerveztem, a bandánk pénztárosa lett. Minden verseny-alkalmon megjelent Csopakon, és fizette a résztvevők vonatjegyeit, amely akkoriban 44 forint volt, amikor párezer forint kerestünk havonta. Az egyik alkalommal szombaton Csini és a kis pénzes doboza nem jelent meg lent a klubban. Sokan szívták a fogukat, mert nem marad pénzük sörre, aminek korsaját akkor 5 forintért mérték.
Hétfőn a szokatlan eset miatt, az első dolgom volt telefonon keresni őt. 
Nem jött be dolgozni, volt a válasz. Talán beteg lett, majd kedden jelentkezik - gondoltam. 
De nem jelentkezett napokig. Munkatársai megelégelték a dolgot, és a negyedik nap délután felkeresték a lakásán. Az ajtaja belülről volt bezárva, be kellett törni. Szörnyű kép fogadta őket. A munkatársnőjük a szőnyegen feküdt, görcsökbe merevedve. Mellette kiürült nikotinos fecskendő, az asztalon egy könyv, nyitva a nikotin mérgezés leírásánál.

A leveléből, amit hátrahagyott tudjuk, szerelmi csalódás miatt végezte be önkezűleg az életét.

 

A harmadik gyertya: Árpád

Huszty Árpád kémia tanár volt valahol az Alföldön. Festett is, az alföldi iskola stílusában, egészen kiváló vásznakat. A 2004-es GÉNIUSZ kiállításon, melyet az EU csatlakozás tiszteletére a Budapesti Nemzetközi Vásár alkalmából szerveztem Árpád szerepelt festményeivel. Ott sokat beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy Brüsszelben a sétálóutca közepén lévő Mária templomban többször elmélkedtem a „Jó üzletek Máriája” kegy-szobornál a találmányok keserű sorsáról. Sokan jártak oda üzletemberek, és egy euróért vásárolt gyertyájukat meggyújtották a nagyobb bevétel reményében, majd gyorsan távoztak realizálni az áhított hasznot. Ami utánuk maradt, a fekete korom a mellékoltárban mindenfelé. Jó lenne feltalálni egy alig kormozó gyertyát.

Árpád vette a lapot. Egy év multán eljött, és bemutatta gyertya találmányait. Meggyújtott egymás mellett egy hagyományos mécsest, és egy általa feltaláltat, majd üveg lapot tett föléjük. Nagy csodálkozásomra, a normál mécses bekormozta az üveget, Árpád találmánya pedig nem hagyott korom nyomot. Pompás kiáltottam fel! Ezt érdemes szabadalmaztatni – tanácsoltam, és boldogan tettem el a nekem ajándékozott mintákat.

Sajnos a halál nem engedte már Árpádnak a szabadalom beadását. Ma az ő emlékére a templomkertünk kegyeleti helyén a halottak napi megemlékezésen meggyújtottam egyet a nem füstölő mécseseiből.

 

2017. október 23.

1956 üzenete tőlem

Jogom van nektek üzenni október huszonharmadikán, mert 61 éve az a bizonyos pesti srác voltam, aki részese volt annak, ami ma már történelem.

A bennünket tápláló szabadságvágy robbantotta ki az eseményeket. A Bem téren, a Parlament előtt, a Magyar Rádiónál az elnyomás ellen léptünk fel. Számunkra az elnyomást a mindent uralni akaró, és mindenbe beavatkozó államberendezkedés és annak összes képviselője testesítette meg. Félreértés azt hinni, hogy a Szovjetunió elleni szabadságharc adta kezünkbe a fegyvert. Népünk a saját elnyomói ellen kelt fel. Az első hét után úgy éreztük, hogy győztünk, elsöpörtük a diktatúrát. Az önkényuralom hazai képviselői hatalmának megtartására segítségül jött a Vörös Hadsereg. Ellenük a védekezés eleve kudarcra volt ítélve.

Tehát semmi olyan, mint a „szuverenitás” kivívásáért vívandó történelmi harcunk, hanem egyszerűen saját önkényuraink elkergetésének vágya érvényesült, és érvényesülni is fog örökre bennünk.

Hazámban 2010-óta SAJÁT önkényuralmi rendszer van kiépülőben. Ennek tanújele: egy maffia stílusú kormányzat túlhatalma, amely gúzsba köt mindent, a gazdaságot, az egyéni kezdeményezést, a kultúrát, a sajtót, a sportot, a tudományt, de még az erkölcsöket is. E rendszer kiépülésének első, és egyben a jövőnk vonatkozásában legkárosabb következménye, hogy a magyarországi alkotóerő elapadt. Ezt bizonyítja, hogy a magyar alkotások száma történelmi mélyponton van.

Már öreg ember vagyok. A fegyver, amit 56-ban még bírtam, már kiesik a kezemből. Csupán a remény él még bennem, hogy lesznek olyanok, akik elkergetik a nem demokratikus, és nem szabadelvű rajtunk élősködő urainkat.

 

2017. október 17.

Az állami rózsafüzér

Szegény hazám! A legjobb kezekben vannak az energetikai ügyeid, a rózsafüzér mellett. Aki mindkettőt morzsolja az hamar beöltözött a KDNP színeibe (1990), majd a csuháját narancsosra cserélte 2003-ban. Megérte nekünk katolikusoknak, de nem olyanoknak is, mert honatya lett belőle. De lássatok csodát, negyedszázadig a MOL-nál jogászkodott, ott akkora olajszag szorult belé, hogy energia-kormányos lett belőle.

Tegnap a gótikus házban az energikus emberünk megmondta, hogy mitől döglik az új Sátán, aki konzultációra készteti a kormányt. Hát persze, hogy a rózsafüzértől.

Ne erre megelégedetten vállveregettem magamat. Megérte 1989 július 6-án (Kádár et. halála napja volt akkor) a többekkel megalapított Kereszténydemokrata Néppártba nem belépni, és nem tartozni farizeusok közé, akik csupán pénzért képmutatók, semmi közük a kereszténységhez és a néphez.

 

2017. augusztus 6.

Most ez ötlött belém

Lelki pasztőrnek is nevezhető embörminiszter mondotta minap ezt a veretes szöveget:

"Senki ne gondolja, hogy egy olyan minisztériumnak a működtetése, ahol együtt van az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a szociális szféra, a családügy, a társadalmi felzárkózás, a sport, az egyház, a nemzetiség, megoldható lenne "fenti segítség nélkül". "Hogy meglegyen a segítség, az az imádság dolga..."

Képmutatókám, ha a vezéredre gondoltál, aki megbízott a "sokk" területű minisztériumod vezetésével, akkor csak imádkozz hozzá. De ha a legfentebbről várod a problémáid megoldását, akkor jusson eszedbe a tanult szakmád kőbe vésett dokumentumán a második parancs:

"Isten nevét hiába ne vedd!"

 

2017. július 30.

A Bölcs Salamon

Ugye tudjátok, hogy mit kért az Úrtól egykoron Salamon? Nem erőt, hatalmat, gazdagságot, hanem azt, hogy meg tudja különböztetni: mi a jó és mi a rossz. Erre az Úr bölcsességet adott neki.
Egymagában nincs jó és rossz. Körülöttünk van az élő és élettelen anyagi világ, melyben értelmezhetetlen e két fogalom. De az anyagiakon kívül létezik a szellem világa. A szellem már viszonyítani képes. Egyes dolgokat jónak, másokat rossznak tarthat, a maga szempontjai alapján. A jót az Isten, a rosszat a Sátán képviseli. A szabad akarattal teremtett ember értelem szerűen szabadon minősíthet, majd választhat a jó és a rossz között. Ez maga a tiszta szabadság, a liberalizmus. Amikor korlátozza valami, vagy valaki a döntéseinket, diktál nekünk, az nem más, mint a szabadságunk hiánya, az "illiberalizmus". Abban helyettünk döntenek, és lehet, hogy helytelenül.
Jó döntéseket hozzál a "játszmád" során barátom, ne a Sátán irányítson minősítéseidnél, választásaidnál!

 

2017. július 25.

Talpra magyar, hí a haza

Petőfi Sándor és a többi márciusi ifjak, meg az utódaik! Gyertek segíteni, kivívni ismét a magyar sajtószabadságot. Mert annak megtámadója ezt mondta "tusványoson":

„Soros maffiahálózatával és a brüsszeli bürokratákkal szemben kell állnunk a sarat, meg az általuk működtetett médiával kell megküzdeni a következő kilenc hónapban.”

Ez az alak valakik által működtetett a médiával akar harcolni. A média mai értelmezés szerint tömegtájékoztatási eszköz. Olyan mint egy sajátos tükör, amelyben a kép a tükrözőből is mutat valamit. Ezt a fajta tükröt az önkényeskedők igyekszenek letakarni, összetörni, mert csak olyan tükröt engednek nézni, melyben az látszik, amit a zsarnokok, modern nevükön fasiszták láttatni szeretnének.

Kilenc hónap, amely időt a "küzdésre" ír elő a k. vezető, éppen annyi szükséges az életre keléshez. Kívánom, hogy szülessen meg végre egy demokratikus Magyarország!

 

2017. július 23.

Szent Kristófi példa

A keresztény hit terjesztéséért Kristófot 251-ben Decius római császár lefejeztette. A utazók védőszentje képét ma is sok autós és motoros magával hordja. Ma volt nálunk a templomban könyörgés a közlekedés áldozatainak megsegítésért és a autók használóinak oltalmáért.
Azt tartja a hagyomány, hogy Kristóf hatalmas testű, világerős ember volt. Megfogadta, hogy csak magánál erősebbet szolgál, aki bátrabb és soha sem hátrál meg. 
Az nem lehet más, mint a nép-vezére. Követte is. De megtapasztalta, hogy gyakorta előrenyomulás közben megtorpan, visszafordul. Kérdezte tőle mitől ijed meg? A hatalmasabb ellenség a Sátán – volt a válasz. Ezért Kristóf ezután annak szolgálatába állt. 
Észlelte, hogy a Sátán is megfutamodik. Mitől? Ott áll a kereszt, azon függ a megkínzott Krisztus, Ő erősebb nálam – mondta a Sátán.
Ezután Krisztust követte Kristóf. Szolgálta az embertársai segítésében mutatkozott meg. Nagy erejét és magas termetét kihasználva a gyengébb és kisebb utazókat átcipelte a folyón a túlsó partra, nem kérdezve kiféle-miféle, honnan jött, csak segített….

 

2017. július 16.

Ma is felháborodtam!

A 4-es FIDESZ tagkönyv birtokosa a maffia legfontosabb megmondó "marhája" „argentin libsi”-nek, „derék liberális, gender-ben hívő marhá”-nak titulálta minap a katolikus egyházfőt, és az alábbi véleményt böfögte ki mosdatlan szájából:

"Ne képzelje azt, hogy amit ő mond, az isteni kinyilatkoztatás, egy hülye, ostoba politikai vélemény, és ekképpen is kell hozzá viszonyulni."

A magyar katolikus egyház vezetése, és a magát keresztény demokratánk mondó farizeus párt a Ferenc pápát gyalázó, és a krisztusi tanoknak ellent mondó nyilatkozatra nem reagált. Ezzel megint kibújt a szög a zsákból, és megszúrt engem és azon társaimat, akik Ferenc pápát Krisztus urunk földi helytartójának tartják, és ezért követik

 

2017. július 15.

Kedveseim, megint átvertek engemet

A vizes vb megnyitóját, azaz egy unalmas magyaros giccsparádét, nehogy hatmilliárd ember követte a nagyvilágban a képernyők előtt, de talán hatszázezren sem látták. Itthon csak a királyi tévék közvetítették, a "világeseményt", külföldön pedig csak a búrok (Dél-Afrikában élnek) követhették a matyóhímzéses lányok táncát a képernyőjükön. 
Azt majmogta a NER média, hogy megér minden pénzt a megnyitó, mert hatalmas országreklám lesz. Aztán csak országblamázst csináltak (megint).

A versenyek mérsékelt közfigyelem mellett zajlanak majd, ez megítélhető a külföldön tervezett tv közvetítések számából. Na akkor meg fogja érni nekünk az elköltött 150 milliárd forint?

 

2017. július 14.

Ez itt a reklám helye

Kedveseim, ezúton itt reklámozom vajna timejának, cecil asszonynak és a többi "nemzeti celebnek", a valódi "nemzeti butikot". Ott szokunk mink király rucikat vásárolni.

A fényes butik megtalálható péntekenként Zuglóban a Bosnyák téren. 
Bankkártyás fizetés és áfa nincs. Ezért némi kápé legyen nálad! Az árú csak úgy ízlésesen ömlesztve kínálja magát. A kollekcióban még Angels, Boss, Cabrini, Esprit, Guess, Lauren és a többi faszsion márka is fellelhető, ha reggel korán érkezel. Ezért vásárlásra helikopterrel érdemes jönni! Sajnos tükör az nincs, aztat hozassál az inasoddal magadnak.

 

2017. július 8.

Teljesen osztom Ferenc pápa ma közzétett (La Republica) megállapításait:

"A G20 csúcs aggodalommal tölt el, mert cserben hagyja a migránsokat, akikkel tele van a fél világ, és ahogy telik az idő, egyre inkább cserben hagyják őket."

"Nagyon veszélyes nemzetközi szövetségek alakulnak, amelyeknek torz képei vannak a világról: Amerika és Oroszország, Kína és Észak-Korea, Putyin és Aszad között."

"A bevándorlást érintő legnagyobb veszély, hogy a szegények, a gyengék, a kitaszítottak ügye egy szintre kerül a tőlük való rettegéssel."

"Európának föderális rendszert kell bevezetnie, különben teljesen eljelentéktelenedik a világban."

Kíváncsi vagyok, hogy mit mond ezekről a FIDESZ-KDNP nevű magyar farizeus banda.

 

2017. június 30.

A lovastengerészet

Manapság Horthytól hangos a határ, meg a szúnyogdongástól, mert az irtás valahogy nem volt sikeres. 
Hogy minek k. vezérnek a Horthy, azt szépen levezeti Bauer Tamás idézett írása. 
Kiegészítésnek csak annyit, hogy a (lovas) Tengernagyhoz hasonlónak látszani nehéz, mert ő tényleg képzett tengerésztiszt volt. Az államvezetést Ferenc Jóska mellett tanulta ki. A császári és királyi hajóhadon szolgálatos embertömeg élete csak tőle függött, így megtanulta mi is a felelősség. Valóságos puskaport is szagolt sebesülten a parancsnoki hídon. Ugyan nem focizott, de jól lovagolt és vívott. legnagyobb erénye, hogy a köpönyegét nem forgatta soha. Horthy az maradt, ami volt egész életében.

A mi kis lovas tengerész pótlékunk kollégiumi ultipartikon és italozásokon kulturálódott, egyben ott voltak sportsikerei is. Egyetemi diplomát kapott, jogi hozzáértését bizonyítják a törvényeink. Pályája során egy percet sem dolgozott, főnöke, de munkása sem volt soha. Nem is tanulta meg a munkát megdolgozni. Egyetlen amiben kitűnt a mi kis horthy-pótlékunk, az a köpönyegforgatás. Abba már maga is beleszédült, ennek szenvedjük tüneteit. Rajtunk múlik, megdönti-e az egyetlen seggel a vezéri székben csücsülés nemzeti rekordját!

 

2017. június 27.

Tort ült ma a FIDESZ-KDNP maffiát takaró címke.

A Budapesti Bálnában a Kubatov-lista sikeres frissítését (amit Nemzeti Konzultációnak álcáztak) ünnepelték meg. Ott jött ki a "főkeresztényből" ez a veretes megfogalmazás:

"A keresztények elsőként a családjukért felelősek, meg a nemzetért, és csak a sor végén van mindenki más."

Hú ha! Gyanús nekem ez a szöveg. A maffia tagok szokják a családot az első helyre tenni.

A bennem lévő katekizmus is tiltakozni kezdett: Ilyen mondat a farizeusok alsó nyílásán szokott kijönni, akkor, amikor a vezér bukszájából remélik a leeső filléreket.

Én, mint annak a szerencsétlen KDNP-nek egyik valós alapítója, figyelmeztetnem kell a három-per-hármas egykori KDNP elnök mosolygós aktatáska hurcolóját, a helyes sorrendre:

A keresztények egyedüliként a saját lelkük üdvéért felelősek, azaz az Úr törvényeinek betartásáért. Abból következik minden, minden más.

De maradjunk csak a politikusok szóvirágainál. Okosabb lett volna a főkeresztény-főfarizeusnak idézni inkább a Kisgazdák jelszavát:

"Isten - Haza - Család."

Jaj, de akkor eszébe jutna valakinek a kisgazdák leszalámizása, meg azután a "vezér" haragudhatna az Isten első helyéért, meg a "nemzet" szó "hazára" cseréléséért.

Akinek megfelel ez a farizeus, az "frankózza" tovább!

 

2017. május 12.

Jóslásnak adom a fejem

A jelekből olvasva, a NER egyre inkább kezd hasonlítani nagybácsikájához, Putyin szent Oroszországához, amely fasiszta rendszert gründol.
Itt vannak a hasonlóság jegyei: 
1.) Az állam maffiásodása
2.) Antiliberális intézkedések, mint a CEU kiebrudalása, civil szervezetek vegzálása, sajtó elfoglalása és a maradék többi cenzúrája.
3.) Militarizálódás (lövészetet kell oktatni az óvodában is)
4.) Kultúrbarbárság (Majd megmondják mi a szép)
5.) Nemzetieskedés (Csak hungarikumokat mindenkinek, rovásírásos címkékkel)
6.) Gazdaság államosítása (Azaz mindent a haverok zsebébe)

Na és mi következik?
Hát további foglalások, például az egyházak bekebelezése.

Putyinéknál a Római pápa senki, az állam feje Putyin és az ő pátriárkája. Ez a rend az ortodoxoknál. Megengedhető ezek után, hogy a NER országában legyen egy olyan rész, amelyben nem Orbán dirigál, hanem Rómából irányítanak? Egy frászt! Itt is legyen úgy, mint ottan. Nemzeti egyházak dobogjanak a NER kebelében!

Ez lesz bizony drága keresztény testvéreim. Az előkészületek gőzerővel beindultak. (Köz)pénzzel édesgetik a papokat magukhoz. Izmozmak a gyenge egyházak ellehetetlenítésével, hogy mindenki érezze a lelkeknél is ki az úr! 
Elindult Ferenc pápa benyálazása, besározása. Ugye a kedvenc lovagjuk, Bayer Zsoca szenilis vénembernek titulálta Krisztus földi helytartóját. És most itt van a nagy CÖF ideológus cikke, Fritz Tamás szabadkőművesség támaszát látja a migráns-simogató szent pápában (alább idézem ezt a Magyar Időkben megjelent "tanulmányt").

Erre mondhatná valaki, de a vezér járt kis családjával a Szentatyánál.... 
Ugyan kérem, én láttam az első parlamenti irodájának falán a katolicizmus ellenes ocsmány dekorációt ami made in Orbán Viktor volt, meg az ő lelke. Meg aztán hány felekezethez tartozott/tartozik őkelme? Milyen vallásos egyén az ilyen?

Tehát drága katolikus testvéreim, ortodoxia lesz itten Róma helyett. Ferenc pápa ellenség lesz, úgy mint Soros Gyuri bácsi.

 

2017. április 15.

A feltámadás

az ami volt, és egyszer csak újra lett. 
Mint amikor Jézust megölték a farizeusok, használván idegen hatalom erőit, majd harmadnapra feltámadt az örök életre. Ez a keresztény húsvét örök titka és példája az emberiségnek.

Kedveseim! Napjainkban a farizeusaink, mint elődjeik, képmutató módon idegen hatalom mögé bújva megfojtották a szabadság eszméjét. Azt képzelik, hogy az illiberális, azaz nem szabadelvű rendszerük örök életű lesz. Tévednek, mert a szabadság is feltámad, és bezárt ajtókon keresztül is eljön közénk, mint egykoron a feltámadt Úr! Tehát vigyázat, az eszméknek isteni öröklét a sorsuk, kiirthatatlanok.
Áldott Húsvétot Magyarország!

 

2017. április 8.

Szóból ért az ember

K. vezetőnk és kormánya illiberális hatalom, állam, társadalom kiépítésén munkálkodik. 
Kedveseim, egyáltalán tudjátok-e, hogy mit jelent az a szó? 
Miután angol nyelv lett a globalizáció korában a értés alapja, megmutatom nektek a magyar megfelelőit az „illiberal” angol szónak. Ime:
Antiliberális, nem szabadelvű, szabad emberhez nem méltó, bigott, szolgai, fukar, fösvény, kicsinyes, szervilis, szűkmarkú, szűk látókörű, közönséges, ordenáré, korlátolt, műveletlen.

Szóból ért az ember. Ezzel akkor tisztáztuk, hogy mit is akar k. vezetőnk kiépíteni Magyarországon: Antiliberális, nem szabadelvű, szabad emberhez nem méltó, bigott, szolgai, fukar, fösvény, kicsinyes, szervilis, szűkmarkú, szűk látókörű, közönséges, ordenáré, korlátolt, műveletlen államot. Nem szeretnék olyan rendszert unokáimnak.

Legyen a mi hazánk liberális, a „liberal” angol szó jelentéseinek megfelelően: Szabadelvű, szabad, kötetlen, őszinte, megértő, elfogulatlan, bőkezű, bőséges, nagyvonalú, nagylelkű ország!
Ezért megyek Virágvasárnap tüntetni Budapesten!

 

2017. április 1.

Rendszerépítés

Megéltem két rendszert. Rákosi alatt kezet emeltek a tulajdonra, a vallásra. Ebből családunknak kára származott. 
Kádár rendszerében legtöbb találmányomat megölték, mai napig is gyászolom azokat. 
Most van kiépülőben az Orbán rendszer. Ez mindkettőnél aljasabb. Besározta a nemzetet, lesilányítja a kultúrát, elfojtja az alkotást, ellehetetleníti a "civileket", és most putyini utánzóként a tudományra támad. 
Biztos vagyok abban, hogy az Orbán-rendszer a magyar történelem szemétdombjára kerül a többi mellé. Hogy ez mielőbb bekövetkezzen, bíráljátok és nevessétek ki a percemberkéket. Nem kell ahhoz sajtó, televízió, csak bátran beszélgessetek, és ha majd kell, legyen úgy mint 56-ban volt.

 

2017. március 9.

Nekrológ

Oláh György Nobel-díjas kémikus, feltaláló életének 90. évében 2017. március 8-án Kaliforniában elhunyt. Budapesten született, a Piaristáknál, majd a Műegyetemen tanult, 1956-ban emigrált, az Egyesült Államok állampolgára lett.
Nobel-díját a szerves kémia egyik dogmájának, a szén négy vegyértékűségének megdöntéséért érdemelte ki (1994).

Nyáron lesz két éve, hogy Los Angelesben jártam nála, amikor tájékoztatott a világ energiatermelésének várható alakulásáról. Szerinte az ásványolaj és a földgáz, a jövőnk érdekében nem lehetnek már energiahordozók, csak szintézisek kiinduló anyagai. Oláh György legnagyobb érdeme, a metanolgazdaság megalapozása. Alkotásai révén lehetővé vált, hogy a metanol reális energiahordozó legyen. Mára bebizonyosodott, hogy a metanolgazdaság a hidrogéngazdaság egyik válfaja, megoldás az olajgazdaság utáni kor számára.
Örök dicsőség fényeskedjék néki, nyugodjék békében!

 

2017. március 5.

Fogy a nemzet

Bizony, 1980-tól átfordultunk a természetes népességnövekedésből a fogyásra. Látjuk, hogy a „ráolvasás” eddig nem segített, de az elűzéssel már rontani képesek vagyunk, százezrek már kiköltöztek az egyre erősödő medencéből. Hogyan érzékeli ezt a bajt a népünk? Itt egy történetem erre.

Bekukkantott hozzánk a tavasz, no meg a három orgonasíp unoka, Marci 8, Ádi 6 és Évi 4 évesen, a NER rendszerének gyermeki. Egy szép napos délelőtt hova mennék velük máshová Zuglóban, mint a Rákos-patakhoz, oda, ahol egykoron a Pascal-vízimalmot pörgették a gyorsan a Dunába futó habok. Most azon a helyen híd, mely alatt néhány vadkacsa család lesi a falatokat. Felszereltem magam három egyenlő adag aprított száraz kenyérrel, előállítottam a nagyságrend szerinti járműveket, a kerékpár, a rollit és a futóbiciklit.

Kiadtam a parancsot: Irány a patak. csapatom nekilendült. Az aszfalt redőitől az undok műanyag futóbicikli, köszönhetően Évi gyors tempózásának, olyan hangosan zakatolt, hogy a gárda nem hallhatta a következő parancsomat: Lassabban! Hát jól eltávolodtak. Igyekeztem a reumás bicegésemmel, no meg a kacsa csemegével utolérni őket, ami csak a pataknál sikerült, csak is azért, mert meglátták a kacsáinkat.

A hídon felsorakoztunk. Kiadtam a „muníciót”. Az első dobásokra azonnal, nagy gágogások kíséretében odagyülekezett a patak éhes népe. Szépen fogyott a felkockázott száraz kenyér, mindkét csapat, a hídon álló és a vízben lévő nagy örömére. Észleltem, hogy a kelleténél gyorsabban fogy az eleség. Láttam, hogy Évi minden második kenyérdarabkát nem a patakba dobja, hanem bekapja. A két fiú is észlelhette ezt, hogy a kenyérke nem csak a madarainknak jó csemege, ezért hamar átálltak arra, hogy: egy dobás, egy harapás. Szó mi szó, az etetésnek így hamar vége lett, és előállt egy új helyzet: nagypapi szomjas vagyok, mondta Évi. Erre azonnal érkezett a kontra a fiúktól: én is, én is!

A közelben csak a patak vize volt, mert innivalót elfeledtem hozni. Töprengtem a megoldáson. Á megvan, hasított agyamba! Irány: a Bak-tanya! Csapatom értetlenül állt, nem indult. Persze, ők még nem tudják, hogy az a Pascal-vidék legnépszerűbb kocsmája. Ezért mondtam az új parancsot: Nyomás végig a troli mellett az Egressy úton a végállomásig. Marci előre kerekezett, és használta frissen szerzett olvasási ismereteit az utca névtáblák kibetűzésére. Nagy örömére megtalálta a helyes irányt, amit vad integetéssel jelzett a többieknek.

Minden sarkon bevártak. Próbáltam leírni nekik, az ivóhelyünk, a Bak-tanya ismertető jegyeit: a székely kaput, a házon lengedező székely zászlót, az utca szélén pöffeszkedő abroncsos hordót a felirattal. Láttam rajtuk, hogy még nem vevők a hungarikumokra, nem ismerik a büszke nemzeti jelképeinket. Ezért aztán maradt a túlfutásuk, és az én ordítozásom, hogy vissza, vissza!

A Bak-tanya közönségének kurjongatásommal élénk elismerést okozhattam. Na ez az öreg rendes magyar lehet, túl van a reggeli pálinkán, és most biztosan Trianon miatt ordibál, gondolák fröccseik mellett, mert nem is sejthették, hogy a gyerkőcöket hívogatom a kocsmába.

Sikerült leparkolni a járműveinkkel. Bevonult a csapat. A különleges szokatlan látványtól az asztaloknál néma csend támadt. A poharakat tartó kezek megmerevedtek, az ősz Zuglóiak szemei fennakadtak, ilyen vendégsereget az ivójukban nem szoktak látni. 
Háromszor egy deci almát, és egy decit a vörösből kérek, adtam ki a rendelést a csaposnak. Koccintásunk visszahozta a szokásos kocsmai hangulatot, a beszéd zsibongást, a csapos csörömpölését, a krákogásokat. Majd jött az első „beszólás”egy szakállastól: Rendes magyar ember maga, címezte hozzám, három ilyen szép gyerekkel járkál. Így nem fogy a magyar, kontrázott a társa, majd kihörpintette a maradék sörét. Egy másik asztalnál felállt egy kopasz, a tekintetek ráfordultak, amolyan hangadó lehet, gondoltam. Felemelte a poharát, lassan meglötyögtette, és szólt: a vezérünknek öt van.

Erre a bemondásra kis csend támadt. nyeltem egyet és megszólaltam: nekünk van ám még kettő, csak ők németben élnek. Ott találtak munkát, mert itthon a Lőrinc nem segített minket.
Viszontlátásra mondtam, és kituszkoltam a csapatomat, indulás ebédelni, Mamika vár!

 

2017. január 25

Fagykerítés

Ha kint mínusz tizenöt a hőmérséklet, akkor nekünk hideg van. Többször voltam ennél lényegesen nagyobb fagyban. Az egyiket most elmesélem.

Aspirantúrám kezdetén, az 1960-as években, az Akadémia szeszélye „druzsba” végett egy pár hétre Moszkvába küldött. Ez volt az első utam a létező kommunizmus szülőhazájába. Mindenütt barátként ölelgettek, csókolgattak. Hamar „moszkvai” lettem. Például az utcán leparkoló lajtos kocsiból, az odakötött bádog bögrébe, ha rám került a sor, belefolyattam a habzó kvaszt. Élvezettel hörpintettem belőle, majd a művelet végén nagyot köpve, hangos krákogás kíséretében átadtam az eszközt az utánam következőnek. Az Arbaton sétálgatva tengernyi mennyiségű pirogot faltam fel kopejkáim fejében, az utcai árusok szatyrait könnyítve. Napidíjamból bőven futotta pezsgőzéses-kaviáros vacsorákra, beszámítva a hatalmas borravalókat is. A lányoknak, pedig elég volt egy farmert ígérni. 
Kellemes meleg kora tavaszi időben vidáman így teltek a napjaim, addig, míg félnapi autózás után le nem tettek a Domagyedovon, ahonnan a belföldi repülők startoltak akkoriban. Szibériába küldtek a szovjet kémikus elvtársak, no nem a Gulágra, hanem Akagyem Garod városba, Novoszibirszk mellé tapasztalat cserére. Tudni illik, hogy Sztálin alatt, a végtelen hómezők közepén felépítettek egy komplett várost, a tudósok számára, hogy zavartalanul kutassák a legtitkosabb dolgokat. Ott nem kellett kerítésekkel biztosítani az alkotó munka nyugalmát. De volt még egy komoly ok, könnyedén meg lehetett akadályozni a városlakók önkéntes eltávozását. Bizony, mert a ott a kerítés a fagy, és a lakott helyektől való irdatlan távolság volt. Megtapasztaltam, hogy a védelem nem Szibériában kezdődött. Mesélem, hogy hol. 
A reptéren a kikísérő akadémiai ember átadott engem és bőröndömet egy „Krasznaja Maszkva” illatfelhőnek, majd sűrű ölelgetések után eltávozott. A „felhő” bekísért egy hodályba, ami váróterem-féle lehetett, padok, két ajtó, de senki. Csomagomat, útlevelemet elvitték. Egy darabig azon méláztam, hol vannak az utasok, mikor megjelent két katonaforma, akik intettek, jöjjek velük. Kimasíroztunk a betonra, eltrappoltak velem egy nagy Tupoljevhez, a létrára mutattak és doszvidányja – mondták. Fent az ajtóban egy mosolygós „stuvi” fogadott, befelé mutatott a tök üres utastérbe: szagyityesz pazsalujszta – mondta. Körülnéztem, és a baloldalon, hátrébb a szárny takarásától mentes helyen lehuppantam egy ablak mellé, elővettem a tokjából a fényképezőgépemet, bekészítve az exponáláshoz. Derült az idő állapítottam meg elégedetten, biztosan jól látni fogom az Uralt és a nagy folyókat…
Kis idő multán arra lettem figyelmes, hogy a betonon tömeg közeleg. Temérdek cuccot cipelnek, majd dübörögve, nagy zsivaj kíséretében tódulnak be, mint manapság, számozatlan jegyekkel a fapadosokon szoktak támadni. Mindent ellepet a temérdek nép, és a sok tömött cekker. Majd elcsendesedett a kabin. Vártuk a gurulást, amikor megjelent a gépen az én két katonám. Egyikük kezében a feltűnően kék és nem vörös magyar útlevél. Fürkészve kerestek valakit, persze, hogy engem. Intettek, hogy keljek fel az ülésből. Kikászálódtam. Előrébb kísértek. Pont a szárny felett, egy legbelső helyre befészkelt kendős nyányikát felállítottak, és az én kiváló látvánnyal kecsegtető hűlt helyemre küldték. Engem meg leültettek a minden kukucskálástól mentes belső székre. A két szerv nem bízhatott semmit egy véletlen kísértésre, mert a fényképezőgépemet elkérték, mondván, hogy érkezés után majd megkapom. 
A titkok védelméhez az Akadémia Városban is mindig volt szerencsém. Először is a kemény fagy - talán mínusz harminc - az volt az őr. Percekig sem bírtam volna kint az utcán kukucsolni. Málhám összes ruháját magamra szedve is kevés lett volna nekem a kihűlés ellen. Egy fekete Volga sofőrrel mozgatott az épületeken kívül. Azokon belül, még a WC-t is csak kísérettel látogathattam. Tehát azt láthattam, tapasztalhattam amit engedtek. 
És a kerítésen belüliek, őket gátolta valami irányomban? Erre válaszként elmesélem a programomat záró gyűlés történetét. Miután kimerítettük a kémiai szerkezet feltárása kalandjainak taglalását, általános irányba haladtak a kérdések. Merre jártam a világban, hol, mit láttam. Úgy érzékeltem, mintha szájhősködés ködpárája szállna le rám a hallgatóság részéről. Na ezt oszlatni kell gondoltam, és körbeadtam zsebemből az útlevelemet, mint eddigi utazásaim kellékét és bizonyítékát. Éreztem, hogy a pecsétes iratok bűvkörében napjaikat pergetők, akik minden gramm vegyszer felhasználásához bizonyítványokat használnak, az útlevelemet lapozgatva döbbennek rá arra, hogy bizony másutt, ráadásul ott, ahol hasonló a politikai rendszer, létezik személyi szabadság. Az útlevelemet egykoron nézegető kollégák közül néhányan világhíres tudósok lettek Izraelben meg az Egyesült Államokban. Mind úgy emlékeztek meg a kék útlevélről, mint a fagykerítés leolvasztásának egyik megkezdőjéről. Minden kerítés hosszabb távon értelmetlen, mert nem azt érjük el vele, amit szeretnénk.

 

2017. január 22.

Józsi elment örökre

Emléked belém égett, amikor 1990 és 92 között melletted küzdöttem egy jobb Magyarországért.

Most róla a „poloska” szó jut hirtelen az eszembe.
Miután Józsit az FKgP elnökévé választották, együtt mentem vele be a rendszerváltás után frissen kiutalt első kisgazda székházba (Szoboszlai utca 4). Oda, ahol másnap javaslatomra „poloskairtót” hoztak, aki tucatnyi férget vitt ki magával. 
És én voltam az utolsó vendég, aki hívására nála járt a Földművelésügyi Minisztériumban az első Orbán-kormányból való lemondatása előtti napon. Emlékszem, hogy a miniszteri szobájában, miután leültünk kezét felemelve, dundi ujjával a plafon egyik sarkába mutatott, oda ahol a „poloskák” szoktak megbújni. A jelet vettem. Majd beszéltetett engem családtagjairól. 
Bizony az a látogatás egy szalmaszál lehetett, amiben talán bele akart kapaszkodni. Józsi jól ismerte a politika történeti példákat. Tudhatta, hogy egy lemondatást kierőltetendő a szeretett családtagokat kell egy kicsit „megszorongatni”. Máig is a fülembe cseng kérdése: Andriskán, a fiam ugye egy kiváló ember. Bizony Józsikám válaszoltam.
Most azt is mondom, hogy Torgyán József pedig áldozat volt. Béke poraira.

 

2017. január11.

A politika mindenkié!

Kedveseim, csináltam pártot, a szépreményű KDNP egyik alapítója voltam, de ma szégyellem, és civil szervezetet a Magyar Feltalálók Egyesületét, elnököltem az SM betegek egyletét, sőt egy hatalmas civil világszervezetet is vezettem 8 évig (International Federation of Inventors' Association), tehát konyítok valamit a pártoskodáshoz, no meg a civil élethez. Ezért leszögezem, hogy aki olyanokat mond:

„Véleményem szerint ezek a civil szervezetek csak a születéseiknél és a főnökeiknél fogva tartoznak Soroshoz, amikor létrehozzák ezeket a civil szervezeteket pontosan tudják, hogy nem civil szervezetet hoznak létre, hanem olyan civil szervezetet, amik be akarnak szólni a politikába. Azért hozzák létre ezeket a szervezeteket, hogy befolyásolják az adott ország politikáját, úgy, hogy nem kell részt venniük a választásokon”

Bizony, az élet már olyan, hogy mindenki, beleértve a "civileket"és nem csak a milliókkal kitömött párt majmokat, bele akarnak szólni a politikába, attól függetlenül, hogy kinek a lukából bújtak elő.

Bizony, te kopaszok közé illő FIDESZ alsó-elnök, aki csak egy egy szavakat böfögő verőember, tudd meg, hogy minden szervezet igencsak befolyásolni akarja egy adott ország, de még egy földrész, aztán meg a nagyvilág politikáját. Vegye tudomásul minden kretén maffiózó, hogy a politika nem csak az övék, hanem mindenkié!

Aztán meg reméljük, hogy a politizáló civil magyarok részt fognak venni mind a következő választáson, és elküldik a barmokat oda, ahová illenek.