1946-ban érettségizett a budapesti Szent Imre
Főgimnáziumban. Ugyanebben az évben felvették a
Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vegyészmérnöki Karára, ahol 1950-ben
szerzett vegyészmérnöki diplomát.
Diplomájának megszerzése után a BME szerves kémia
tanszékének tudományos munkatársa lett, majd 1952 és 1955 között aspiráns
volt
Beke Dénesnél. 1963-tól tudományos főmunkatársi, 1965-től címzetes
docensi beosztásban dolgozott. Eközben 1965 és 1966 között a New York-i
Egyetem vendégoktatója. 1967-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezését, a
tanszék vezetésével tizenegy évvel később bízták meg. 1994-ig állt a tanszék
élén, majd 1998-ban professor emeritusi címet kapott. 1996 és 1998 között az
MTA és a BME közös alkaloidkémiai tanszéki kutatócsoportjának elnöke volt.
Oktatói állása mellett 1976-tól az MTA Központi Kémiai Kutatóintézet
osztályvezetőjévé nevezték ki.
1956-ban védte meg a kémiai tudományok kandidátusi,
1965-ben akadémiai doktori értekezését. A
Magyar Tudományos Akadémia Szerves és Biomolekuláris Kémiai
Bizottságának tagja lett, majd 1970-ben megválasztották a
köztestület levelező, 1982-ben pedig rendes tagjává. 1970 és 1976 között
a Kémiai Tudományok Osztálya elnökhelyettese. 1998-ban a Támogatott
Kutatóhelyek Tanácsának lett tagja. Később az MTA Jelölőbizottságának
elnökévé is megválasztották.
A japán Heterocycles, az amerikai Medicinal
Research Review és a svájci Natural Product Letters című
szakfolyóiratok szerkesztőbizottságaiban is dolgozott. A Magyar Feltalálók
Egyesülete elnökévé választotta 1989-es megalakulásakor.
A Magyar Feltalálók Egyesületének elnöke a megalakulástól
(1989) a haláláig (2016).